Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
A MEDGYESI SOMOGYI CSALÁD KÖZÉPKORI OKLEVELEI 247 dig a 427. számnál.10 A két oklevél a DL/DF adatbázisban is szerepel, sőt innen derül ki, hogy az eredeti dokumentumok máig fennmaradtak, így őrzési helyük is megállapítható. Mindezt az Oklevéltár ban a megfelelő tételek apparátusában feltüntettem. A Somogyi családnak több ága is létezett. Nagy Iván részletesen felsorolja ezeket.11 A medgyesi ág középkori őseiről gyakorlatilag semmi biztosat nem tudunk, a kora újkortól kezdve viszont már jól összeállítható a családfa. Patonay említi azt a tényt, hogy Nagy Iván munkájából hiányzik medgyesi Somogyi Pál, aki 1628-ban nemességet nyert II. Ferdinánd királytól öccsével, Györggyel együtt. Ez a címeres levél valóban a Pannonhalmán őrzött gyűjteményben található, és Patonay további megállapítása is igaz, mert egy – valószínűleg középkori oklevélből – kivágott címer is bele van hajtogatva, tehát az 1628-as adomány inkább címerújítás lehet.12 A medgyesi Somogyi család tagjainak középkori történetére vonatkozóan a közölt oklevélgyűjtemény nem szolgáltat újabb adatot. A 2. láda időrendi sorozatának iratai között további, a birtokokra vonatkozó iratok, a Somogyi család tagjaival kapcsolatos móringlevelek, néhány peres ügy dokumentuma és levelek találhatók latin, német és magyar nyelven. Az első ládában – a középkori oklevelek mellett – néhány 17–19. századi genealógia van elhelyezve. Ezekben néhol előkerülnek a Somogyiak is, de főként a Festetics, a Himfi, a Józsa és a Sándor család tagjait és leszármazottait sorolják fel. Patonay József – amint arra hivatkozik is – a lejegyzett családfákat felhasználta a Somogyi család tagjainak kutatásakor. Munkája végén két jól használható, jegyzetekkel ellátott családfát közöl a medgyesi Somogyi család grófi és köznemesi ágáról.13 Az itt felsorolt forráscsoport, vala mint a Patonay által felhasznált további kútfők a család történetének részletes felderítését tehetik lehetővé a továbbiakban. Az oklevelek szövegei fontos adatokkal rendelkeznek a bennük szereplő birtokokra és tulajdonosaikra vonatkozóan, ezért az itt szereplő birtokok további kutatása szempontjából fontos kiindulási alapot jelenthetnek. A kutatás további iránya lehet a birtokok tulajdonosainak felderítése egészen a medgyesi Somogyi családhoz, majd a Pannonhalmi Szent Benedek Rendhez kerülésükig. Mindehhez azonban további adatokat tartalmazó gyűjtemények keresésére is szükség van. Az itt szóban forgó birtokok nagy része könnyen lokalizálható. Ebben segítségemre voltak Vályi András, Fényes Elek és Csánki Dezső munkái, valamint a Má-10 AOkl XX. 427; 436. 11 NAGY (1863), 284–294. 12 PATONAY (1934), 13–15. A szerző szerint a középkori armális kiadási éve 1524. Ezt a dátumot Veszprém vármegye 1732-es nemességvizsgálati jegyzőkönyvének adatára alapozza. Az em lített 1628-as armális: PFL, Somogyi lt. 1/a. 13 PFL, Somogyi lt. 1/c, 2; PATONAY (1934), 89–90.
