Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
III. Forrásközlések
246 BIRISZLÓ LŐRINC OSB A középkori oklevelek gyűjteménye a családi levéltár 1. ládájában található. A gyűjtemény iratanyaga 1336-tal kezdődik, azonban az első eredeti oklevél 1357-ből való. Az anyag szám szerint 36 oklevélszöveget tartalmaz, ebből 13 eredetiben,7 pergamenen, 3 újkori másolatban, 3 újkori kivonatos magyar fordításban, 17 pedig csak átírás formájában maradt fenn. A gyűjtemény két legkorábbi, eredetiben fennmaradt oklevélszövegének kiadását Szovák Kornél készítette el egy tanulmányának mellékleteként.8 Ezek helyett a jelen dolgozatban csak regeszta és a hivatkozásokat tartalmazó apparátus készült. A többi oklevél közül néhánynak szintén van kiadott regesztája, ez természetesen az adott tételeknél az apparátusban pontosan látható. A gyűjtemény tételei közül az első háromhoz szükséges bővebb magyarázatot is fűzni. A középkori oklevelek között volt elhelyezve egy 16. századinak vélt oklevélmásolat első két oldala. Ez a hiányos dokumentum a DL/DF adatbázisban is megtalálható DF 257436 szám alatt, I. Károly király nevével és 1333-as évszámmal, mivel az oldal tetejére a főszövegtől különállóan ráírták a következőt: Rőnőki Hatarjart level: 1333 Esztendőben jartak meg. Az internetes adatbázisban azt is dokumentálták, hogy I. Károly az oklevélben Pál országbíró egy korábbi oklevelét írja át. A 2. ládában, az időrendi sorozatban egy 1665 feliratú palliumban találtam meg az oklevélmásolat többi oldalát. Így I. Károly oklevelének teljes szövege rendelkezésre áll másolat formájában, tehát ebből Pál országbíró oklevélszövege is megállapítható. Ugyancsak a Somogyiak középkori oklevelei közé került egy 1336-os oklevélszöveg magyar nyelvű kivonata. Kiderült, hogy ez a magyar nyelvű fordítás az I. Károly által kiadott, előbb említett oklevél egy részlete. További kutatás után ráleltem I. Károly király oklevelére Nagy Imre Anjoukori okmánytárának harmadik kötetében, a 203. szám alatt. 9 Az oklevelet október 17-re datál ták (Datum [...] sexto decimo kalendas novembris anno Domini prenotato regni autem nostri anno similiter tricesimo sexto), de mivel Pál országbíró benne átírt oklevele ugyanezen év november 11-én íródott, oklevelünk csak Szent Márton napja után készülhetett. Ha az oklevélszövegben a novembris helyett decembris állna, az ellentmondás feloldódna, hiszen így oklevelünk kiállítása november 16-ra volna tehető. Piti Ferenc érezve a datálás problematikáját az Anjou -kori oklevéltár 20. kötetében jelzi ezt a novemberi dátumot is. Piti közli a királyi dokumentum regesztáját, valamint adatait a 436. tételszám alatt, Pál országbíró oklevelét pe-János nyugalmazott pápakovácsi plébános azt állította, hogy Wallisné grófnő élete végén sok levéltári okmányt elégetett. P ATONAY (1934), 12. (Az említett lábjegyzet a 4. számú.) 7 CSÓKA (1996), 242. 8 SZOVÁK (1998), 79–87. A két említett oklevélszöveg a 84. és a 85. oldalon található. E kiadás szö vege került rá a Collectio diplomatica Benedictina című CD-ROM kiadványra is (az ap parátusokban CdB rövidítéssel). 9 AOkm III. 203.
