Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
208 ÁSVÁNYI ILONA Hogy a helynek, Pannonhalmának hatása volt (van), az a Weöres Sándor levele után írt, Károlyi Amytól származó pár sorból is kiolvasható: „...erősen hiszem, hogy nem véletlen vitt minket Pannonhalmára. Élmények kifejezésére nekem több érlelő időre van szükségem, mint Sándornak, remélem a »mártáskodás« mellett, után vagy alatt ez is megtörténik.” Azt, hogy igazában mi is hatott a költőházaspárra, hogy pontosan milyen élményeket vittek magukkal, hogy mire emlékeztek később, természetesen nem tudjuk. Nem tudjuk azt sem, hogy Weöres Sándor és Károlyi Amy járt-e később Pannonhalmán, de azt igen, hogy Forrai Botonddal és Söveges Dáviddal – akit e látogatás alkalmával ismert meg a költő házaspár – ismeretségük tovább élt. Weöresék Forrai Botonddal voltak előbb személyes kapcsolatban, valószínűleg mint szerzetespappal. Károlyi Amy ezt írja Weöres Sándor sorai után: „Kedves Dávid atya bizonyára tudja, milyen alkalom ismertetett meg Botond atyával.” 1962-ben a pannonhalmi látogatáskor egy „embertől emberig” kapcsolat kezdődött a költő házaspár és Söveges Dávid bencés között is, melynek sajátos színt, ízt adott, hogy Dávid atya szerzetes volt. „...lélekben még mindig Veletek vagyok Pannonhalmán [...] az ottlét megerősített hitemben, bizalmamban, s ezt köszönöm” – írja Weöres Sándor. Az, hogy a levélben másokat is említ, névvel vagy név nélkül – „Aladár, Szabolcs atyát és a többieket tiszteltetem” –, arra utal, hogy a „hely szellemén”26 túl a személyes találkozások, beszélgetések, a kölcsönös figye lem volt az, ami miatt mindig szívesen emlékeztek vissza pannonhalmi látogatásukra. (A szerzetesek jó vendéglátóknak bizonyultak a Regula szellemében, de bizonyára nem csak annak előírása miatt.) Söveges Dávid teljesen még fel nem tárt hagyatékában pillanatnyilag Weöres Sándortól és Károlyi Amytól e levélen kívül három, közösen írt képes levelezőlapot találunk, továbbá Károlyi Amytól további három levelet,27 valamint Mise című versének gépelt kéziratát és hozzá kézírásos megjegyzéseit. 26 A Pannónia (Szent) Hegyén letelepedő bencés szerzetesek – Szent Benedek és Montecassino „nyomán” – általában hegyre építkeztek. Hegyre, amely az Istennel való találkozás helye, ahonnan messze ellátni. Anonymus Gestá jában azt írja, hogy Árpád és kísérete fellovagolva Pannonia Szent hegyére (Mons Sacer) szépnek találta a vidéket. „Aztán ahogy így mentek Árpád vezér meg nemesei, Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort, s mind maguk, mind állataik ittak Szabária forrásából. Majd amikor a hegyre felhágtak, Pannónia földjének szépségét látva igen megörültek.” ANONYMUS (2003), 66. Mindez nyilván a századokkal később élt Anonymus véleménye, ám a természeti szépség – mondhatjuk – kortalanul: hat. A bencés szerzetesek egé szen tág értelemben vett kultúrát hoztak hazánkba: ők „nyitották” az első iskolákat; írniolvasni tanítottak, kódexeket írtak és másoltak, kőépületeikkel építészeti kultúrát alapoztak, saját kezük munkájával keresve kenyerüket – az „ora et labora” szellemében – földművelésre, szőlészetre, borászatra tanították a magyarságot. Ezt adták át egymásnak az egymást követő generációk. Az épített, látható, tárgyiasult örökség tovább sugároz és mesél. Mindez együtt adja a hely szellemét, amit a költőházaspár is megérezhetett. 27 PFK BK 918/II./ 2.A levelek a következő időpontokban íródtak: 1985. április 27., 1989. de cember 9., 1991. május 5.
