Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
206 ÁSVÁNYI ILONA Az, hogy A teljesség felé motívumai visszaköszönnek, szinte természetes, hi szen az a „tudás, ismeret”, amit az akkor még ifjú költő „felfedezett” és ebben a művében „elmondott”, nyilván beépült, és benne élt a lelkében a levél megírásakor is. Amit ebben az írásában a még nagyon fiatal Weöres Sándor talán csak sejtett a vágyakról17 és az életről, 18 illetve amit a vágyak és az élet idomításáról mond, mindarra ez a levél már mint megélt élményekre, emlékekre utal. A levél kedves hétköznapi, ám nagyon is jellemző „semmiségekkel” folytatódik: „Itt küldünk viszonzásul, egy pakli kávét, nem a Te sok kávéd viszonzásául, hanem szeretetből: ezért kérlek, fogadd ugyanazzal a szeretettel, mint amivel valahány sötét szemecskéje Rád tekint.” Weöres Sándort – persze felületesen és tévesen, de – sokan hajlamosak gyerekversíróként, vagy legalábbis jobbára „játékos-rímes” versek írójaként jellemezni. Pedig ha figyelmesebben olvassuk úgymond gyerekverseit, beláthatjuk, hogy bizony azok sem játékos gügyögések. Weöres Sándor már tizenöt évesen komoly, érett, bölcs szavakkal áll elő, legyenek azok bár rímes mondókának tetszők. Weöres maga mondta magáról, hogy talán soha nem is volt gyerek a szónak a felszabadult, szertelen, felhőtlen értelmében.19 Az 17 „Ne mondj le semmiről: mert ki, amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. / Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. / Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vá gyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga. / Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mély ségének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz, és ne ijedj, és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle. / Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.” W EÖRES 31. 18 „Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyör-ködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred. / Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem. / Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik. / Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedel meskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad. / Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csu pán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mér tékhez igazodjanak. / Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.” W EÖRES 32. 19 „Weöres Sándor, a legfiatalabb Baumgarten-díjas költő, huszonegy évvel a háta mögött. Alacsony termetű fiatalember, gyerekképű. Fekete ruhában van, mintha éppen a díj ünnepélyes kiosztásáról érkezett volna [...]. Tizenöt éves volt, mikor fölfedezték, azóta egyre-másra jelentek meg versei. Csöngén él falusi magányában, ahogy egyik versében írja: távol a világtól – »még igazi kín hozzám sosem ért és öröm sem ért igazán.« [...] – Hogyan él? – kérdezzük. – Huszonegy éves vagyok, de végigéltem mindazt, amit egy hetvenéves ember átélhet. Semmi különösebb eset nem történt velem.” Már elemi előtt Shakespeare-t olvastam – mondja a legfiatalabb Baumgarten-díjas költő. (A Magyarország tudósítójának beszélgetése Weöres Sán dorral.) Magyarország, 1935. jan. 20., in Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, szerk. D OMOKOS Mátyás, Budapest, Szépirodalmi, 1993, 8.
