Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
202 ÁSVÁNYI ILONA A monostorban vendégeskedni nem mindennapi esemény, mégsem jelent semmi rendkívülit abban az értelemben, hogy a vendégek bizonyos mértékig a szerzetesközösség életébe is belekapcsolódhatnak: részt vehetnek a liturgián, együtt lehetnek, beszélgethetnek, találkozhatnak a közösség tagjaival, a monostor vendégszobáiban laknak, ugyanazt eszik, mint a szerzetesek, s ha nem is mindenki, de együtt étkezhetnek velük. Egy asztalhoz ülni, együtt étkezni, asztalközösségben lenni a vendéglátás gesztusa – a vendég, az idegen megtisztelését jelenti. Nem jelent feltétlenül elegáns környezetet, díszesen megterített asztalt, különleges kiszolgálást. Nem ezek a külsőségek adják értékét – lényege a közösség egymással, a másikkal. Weöres Sándor és Károlyi Amy valószínűleg nem étkezett együtt a szerzetesekkel, mert – férfimonostor lévén – Károlyi Amy nem mehetett be a szerzetesi ebédlőbe, mely a monostor épületén belül is klauzúrának számított és számít ma is. Ám minden bizonnyal megkapták a vendégnek kijáró tiszteletet mindazoktól, akik találkoztak velük. A vendégek látogatását előkészítő Forrai Botond Dávid atyán kívül László atya segítségét kéri még. Cziráki László magyar szakos tanár volt, ebben az időben helyettes házgondnok is; ez utóbbinak tisztjéből adódóan akár feladata is lehetett a vendégekkel kapcsolatban, ahogy azt a Regulában olvashattuk. A levélíró, akkor még egyetemista Botond atya, maga is leendő magyar szakos tanár, költő vendégekről lévén szó, két azonos szakos szerzetestársát szólítja meg azzal az igazi „tanár-szándékkal”, hogy Weöres Sándor és Károlyi Amy látogatása a diákok hasznára, gazdagodására lehet: „...megadni a lehetőséget, hogy a diákok is megismerhessék [...] Nagy formaságot persze nem kell ennek adni. [...] talán legalább diákjainknak tudunk vele valami élményt szerezni.” Hogy Weöres Sándor és Károlyi Amy tartottak-e rendkívüli irodalomórát, azt sajnos nem tudjuk, legalábbis a Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeiben még nem akadtunk olyan forrásra, ami ezt igazolná. Ha volt ilyen találkozás a „kortárs költőkkel”, az minden bizonnyal élmény volt a diákok számára. A második levelet Weöres Sándor és Károlyi Amy írta Söveges Dávidnak, már otthonról, a Törökvész út 3/C-ből (2.1 és 2.2 kép). Kedves Dávid, Amyval és Botonddal együtt visszaérkeztem Budára, de lélekben még mindig Veletek vagyok Pannonhalmán. Az ottani élmények hol sustorognak, hol zúgnak, hol kiabálnak bennem, hol, mint ágasbogas szőlőfüzérek függnek, élő múlt és élő jelen egyszerre. Bár megírhatnám Neked valamennyit! Legalább harminc ilyen oldalra terjedne. Meg is írhatnám apránként, de csak ha felhatalmazol rá: mert a felkeltett emóciók nem az emlékezés szerény virágszálai, nem is az én szubjektív megrendüléseim, hanem
