Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
„...AZ OTTLÉT MEGERŐSÍTETT HITEMBEN, BIZALMAMBAN...” 201 A levélből, amely „előkészítette” a látogatást, képet kaphatunk a „bencés vendéglátásról”. Egy működő bencés monostorba látogatni sem Szent Benedek korában, sem a későbbi századokban, sem napjainkban nem megszokott esemény. Persze, inkább a látogató számára nem az, legyen bár turista, zarándok vagy hosz szabban időző vendég. Szent Benedek, a bencés rend alapítója Regulájában külön fejezetben rendelkezik arról, hogy miként kell a vendégeket fogadni. Az utasítás így kezdődik: „Minden érkező vendéget úgy fogadjanak, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: »Idegen voltam, és befogadtatok engem.« (Mt 25,5) Mindenkinek adják meg a megfelelő tiszteletet, de elsősorban a hitben testvéreinknek és a zarándokoknak. Mihelyt tehát vendéget jelentenek, szolgálatkész szeretettel siessenek elébe az elöljáró és a testvérek.”9 A vendégekkel való bánás mód előkerül már a házgondnokról szóló fejezetben is: A házgondnoknak „[a] lehető legnagyobb gondja legyen a betegekre, gyermekekre, vendégekre és szegényekre, abban a biztos meggyőződésben, hogy mindezekről az ítélet napján számot ad majd”,10 és később, az apátról szóló fejezetben is: „Az apát mindig együtt étkezzék a vendégekkel és a zarándokokkal.” 11 A levél, melyben Botond atya „előkészíti” Weöres Sándorék látogatását, több mindenről tanúskodik. Tetten érhető benne a bencés vendéglátás figyelmessége, a szállásról-étkezésről való gondoskodás – a benedeki útmutatás szerint. Míg olvassuk, megerősödhetünk abban a meggyőződésünkben, hogy minden találkozás embertől emberig hat. A gondos és méltó vendéglátás több ember együttműködé sének eredménye. Az alapos szervezést az is szükségessé tette – és teszi napjainkban is –, hogy a látogatók egy törvények szerint működő zárt épületben (monostor) és egy szabályok szerint együtt élő emberi közegben-közösségben (szerzetesek közössége az apát vezetése alatt) vendégeskednek. Az első sorokból érzékelhető, hogy a látogatás bizonyos értelemben a szerzetesi közösség felelős vezetőjétől, a (fő)apáttól függ. („Ötletedre hallgatva szóltam Weöres Sándornak és meghívtam Pannonhalmára. Amennyiben a főapát úr megengedi 28-án pénteken érkezünk vele és feleségével Pannonhalmára, aki szintén költő és okt. 1-én reggel indulnánk vissza.”) Az apát a közösség választott elöljárója, feje. Feladata a rábízottak vezetése (védelme, oltalmazása, képviselete), mely – ahogy minden vezető esetében – a közösség szolgálatát is jelenti. A vendégek befogadása a monostorba idegenek befogadását jelenti egy zárt, ezért védett környezetbe, zárt közösségbe. Ezért érthető, hogy miért a főapát engedélyétől függ, hogy kiket lát vendégül, kiket fogad be az apátság, a szerzetesi közösség. 9 RB 53, 1–3. 10 RB 31,9. 11 RB 56,1.
