Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
16 SZITA BÁNK OSB Ezek a fordítások gyakran a liturgia számára készültek, először Afrikában, később Itáliában. Tehát a szentmisén olvasták fel az evangéliumokat és a leveleket, valamint énekelték a zsoltárokat. E liturgikus használat későbbiekben nem maradt következmények nélkül. A hívek megszokták a szövegeket, egyes részeket, főleg az énekek közül, egy idő után fejből tudtak. Amikor pedig új fordítások jelentek meg a színen, azokat elutasították. Ugyanezt a tendenciát fogjuk látni Szent Jeromos zsoltárfordításainál. Legigényesebb fordítását, a „Héberek Szerinti” Zsoltároskönyvet nem vették be a Vulgatába, és Hispánia kivételével liturgikus használatba sem került. A művelt keresztények számára világos volt, hogy az első fordítások meglehetősen egyszerűek voltak. Az egyházatyák megpróbálták megvédeni ezt az egyszerűséget, amely megbotránkoztatta a művelt embereket: legfőbb érvük az volt, hogy az igazság mindig egyszerű. Szent Ambrus és Ágoston sugalmazott szépségről beszélt, és arra bátorították a híveket, hogy keressék a mélyebb értelmet az egyszerű felszín alatt. Gyakorlatilag ezzel a Biblia allegorikus értelmezésére buzdítottak, amely Alexandriában volt nagyon népszerű, de nyugaton is ismerték. Az első latin fordítások datálása nagyon nehéz. Jean Gribomont feltételezi, hogy Kr. u. 150 előtt már több változat létezhetett.8 Paul Capelle így írja le ezt az időszakot: „Volt egy olyan időszak, amikor a zsoltárok latin szövege élő szöveg volt: a keresztény nép Karthágótól Rómáig, Galliában, Hispániában és mindenhol aktívan részt vett a liturgikus zsoltározásban: mint egy szent refrént ismételték a zsoltárok legkifejezőbb verseit az ambótól vagy a scholában. És miközben ismételték, meg is szerették: a nyers és szenvedélyes Afrikában ez a változás felért egy forradalommal! A régi szövegváltozatok tanulmányozásakor mindig szem előtt kell tartani, hogy a szöveg hogyan élt a nép körében.”9 Amit Paul Capelle a zsoltárokról mond, az igaz lehet a Biblia más szövegeire is: a latinra fordított szakaszokat egymásnak adták át a keresztény közösségek. Nem létezett még teljes fordítás, csak különálló szövegrészletek, amelyeket főleg a liturgia számára készítettek. Gribomont egy további jellegzetességre is felhívja a figyelmet: a zsidó közösségek tekercseket használtak a zsinagógákban, a keresztények viszont a kódexet részesítették előnyben, amely a mai könyv őse lett. 10 Ebben az időszakban csökkenni kezdett a keletről behurcolt rabszolgák száma, és velük együtt azoké, akik görögül beszéltek a Birodalom nyugati felében. Az egyházi latinra való átállás azonban Rómában is lassan haladt: a pápák sírfeliratai még a 4. században is görögül íródtak, és feltételezhetjük, hogy csak Damasus pápa (366–384) vezette be a latin liturgiát Rómában a 4. század végén. Meg kell 8 GRIBOMONT (1985), 43. 9 CAPELLE (1913), 179. 10 GRIBOMONT (1985), 45.
