Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
I.Tanulmányok
VULGÁRIS LATIN ELEMEK... 13 Mohrmann szerint a diabolus tabu volt a keresztények számára, helyette az eufe misztikus adversarius t használták. Lactantius a következő görög jövevényszava kat használta még: evangelium, pascha, propheta, és ez utóbbinak két variánsát: prophetare, propheticus. Viszont a pogány jósokat vates nek nevezte. Ő is használ ta a resurrectió t és a carnalis t. Az apocalypsis szel szemben előnyben részesítette a revelatiót, még akkor is, amikor a Jelenések könyvéről beszélt. Ismerte a salutaris és salvator kifejezéseket ’üdvös’ és ’üdvözítő’ jelentésben. A salutaris Jupiter jel zője volt, viszont a salvator keresztény alkotás. 2. Keresztény szemasziológiai kifejezések: az ambulare – járni ige a keresz tény szóhasználatban nagyobb szerepet kapott, és kiszorította a klasszikus ire igét. A be nedicere accusativust vonzott, ha keresztény áldásról volt szó. Később látni fogjuk, hogy Szent Jeremos ezt az accusativust kijavította zsoltárfordításaiban, tehát megállapítható, hogy a nyelvhasználat még erősen ingadozott. A credere in accusativusszal azt jelentette: hinni Istenben. Confiteri és confessio új jelentésben jelent meg: nemcsak a bűnöknek, hanem Isten dicsőségének a megvallását is jelentette. Ez hebraizmus, így a confiteri gyakorlatilag azt jelenti: dicsőíteni. Lactantius két kifejezést használ a „csapda” szóra: a muscipulá t és a laqueus t. Láttuk, hogy az előbbi Afrikában volt népszerű. Lactantius már az utóbbit részesíti előnyben, és Jeromos az ő példáját követi a fordításaiban. A -ficare képzővel létrehozott igék egyre gyakoribbak: clarificare – megvilágosít , honorificare – megtisztel , vivificare – éltet . Ez utóbbival már Minucius Felixnél is találkoztunk. A -ficare olyan képző, amely egyre termékenyebb lett a keresztények nyelvében. 3. Mondattan: nézzünk néhányat a Mohrmann által felsorolt jelenségek közül: összehasonlítás ab bal, körülírás a habere segítségével a jövő idő kifejezésére, és quoddal bevezetett alárendelt mellékmondatok. Az utóbbi kettő olyan jelenség, amely tovább él az újlatin nyelvekben. Lactantiusnál megtalálhatjuk a quiá val be vezetett alárendelt mellékmondatot is, pedig ez igazi vulgáris elem. Végül említsük meg a melléknév használatát birtokos értelemben, például Solomonium temp lum – Salamon temploma, amely később igazi jellegzetessége lesz a keresztények nyelvének (vö. dies dominica – az Úr napja). Az Isten Városa Ágoston nyelvileg leggondozottabb alkotása. Tehát ha ebben olyan elemeket találunk, amelyek korábban vulgárisnak számítottak, bátran kijelenthetjük, hogy ekkorra már nem azok. Mohrmann megállapítja, hogy ebben a műben a keresztény szókincs nagyon gazdag, és Ágoston nem riad vissza a „keresztény szakkifejezésektől”. Nézzünk ezek közül néhányat: angelus, apoca lypsis, apostata, apostolus, baptisma, blasphemia, catholicus, clericus, decalogus, diabolus, diaconus, ecclesia, episcopus, evangelium stb. (és még csak az ábécé ele -
