Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
120 KELEMEN ISTVÁN–NEMES ANDRÁS mögöttük elhelyezkedő folyosót.) A három földszinti lakást október 17-én foglalta el három rendtárs, a negyedik helyiséget – melyet eredetileg a vendégeknek szántak – ideiglenesen étkezőnek használták. Az első ebédet szintén október 17-én fogyasztották el itt, másnap pedig, Szent Lukács evangélista ünnepén az első vacsorát. 1764-ben előrehaladtak a munkálatok: június 30-án helyezték el a bejárat fölé a Nagyboldogasszony kőszobrát. (Az építés éveként a bejárat fölé is az 1764-es évszám került.) Október végén két újabb, november 19-én pedig további egy rendtag költözhetett be az új épületbe, a krónikás pedig abbéli reményének adott hangot, hogy 1765-re valamennyi rendtárs átjöhet. A belső építkezési munkálatokkal 1770-re végeztek. Az épületet eredetileg mind a négy oldalon emeletesnek szánták, de a nyugati szárny egy része és az egész északi oldal földszintes maradt és gazdasági célokat szolgált. A monostort – ahogy azt az 1787. évi összeírásnál látni fogjuk – a kortársak is befejezetlennek tartották. Azóta is torzóként áll. A teljes kiépítési tervről a templom Tárházának boltozatán fennmaradt falkép tájékoztat bennünket (2. kép) . 17 Zárt udvaros, egyemeletes épületet látunk, melynek keleti és déli oldalán a középtengelyben kis kiülésű rizalit ugrik előre, mindkettőt timpanon koronázza. A monostor nyugati szárnyának udvari oldalán, a földszinten öt, félkörív záródású árkádívet figyelhetünk meg. Egy árkádív két ablaktengelynek felel meg az emeleti ablakok sorában. A középső ív talán kicsivel magasabb a szomszédosaknál. Ez lett volna a tervezett kapu, melyen nyugat felől kocsival vagy szekérrel is be lehetett volna jutni az épület udvarára. Ezekből az árkádívekből csak egy épült meg, a déli. Ezt követően az építkezés félbemaradt. Az árkádívek pontosabb funkciójáról nem tudunk. A festményen az nem látszik, hogy a nyugati homlokzat középtengelyébe is terveztek rizalitot, ezt csak a falcsorbázat bizonyítja a nyugati homlokzaton a délről számított negyedik ablak után. A homlokzati falból nyugatra forduló falcsorbázat a homlokzatra derékszögben építendő falra utal. Az épület keleti és nyugati homlokzata ezzel szimmetrikus lett volna. Az már csak feltételezés, hogy az északi homlokzatra is tervezhettek egy ilyen rizalitot. A festményen ez sem látszik. A kor építési kultúrája és a szimmetriára törekvés viszont az ilyen épületeknél megszokott volt. Ezért is élünk a hipotézis lehetőségével. Az északi szárnyon – a festmény szerint – nem lettek volna árkádívek. A földszinten is folyosós, ablakos rendszer lett volna, mint ahogy az a keleti és déli szárnyban ki is épült. A keleti szárny északi végének udvari homlokzatán feltárt falcsorbázatok is ezt bizonyítják. A kép festője bizonyára ismerte az azóta elkallódott vagy lappangó tervet, hiszen másképpen nem festhette volna meg ilyen pontosan az épületet. 17 KELÉNYI (2004), 252–253, 257.
