Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)

II.Közlemények

Kelemen István–Nemes András

A celldömölki barokk monostorépület története és műemléki kutatása

A celldömölki apátsági székház (kolostor, rendház, klastrom) történetével korábban már foglalkozott Pacher Donát (1853–1915) bencés szerzetes, akinek nagyszabású műve az apátság történetéről1

több későbbi feldolgozás alapja lett.

2

Az apátság 1802–1950 közötti történetét legújabban Boros Zoltán kutatta.3

Az épü

letre vonatkozó legtöbb forrás Pannonhalmán, a Főapátsági Levéltárban található. A celldömölki apátság iratainak zöme 1945-ben elpusztult, szerencsére az apáti naplók Pannonhalmára kerültek.4

A 2013-ban végzett műemléki kutatás, majd ezt a jövőben követő helyreállítás az épület történetének ismételt kutatását tette szükségessé. Az eddig még ismeretlen levéltári források és a műemléki kutatások új adatokat szolgáltattak a monostorról (1. kép).

I. Építéstörténet

1. Előzmények

A 13. században alapított dömölki (Pórdömölk, Egyházasdömölk) bencés apátság a török időkben elpusztult. A késő középkorban látogatott búcsújáróhely csodatévő kegyszobrát a csallóközi bencés birtokra, Dénesdre (ma: Dunajská Lužna, 1 PRT XII. A.

2 Az újabbak közül: NAGY (1996), K

ELÉNYI (2004), S

OÓS

–S

OÓSNÉ (2012).

3 BOROS

(2012), B

OROS

(2013).

4 PFL DAL. Itt mondunk köszönetet BOROS

Zoltán levéltárosnak a kutatás során nyújtott se gítsé géért.