Dénesi Tamás - Dejcsics Konrád (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 2. (Pannonhalma, 2014)
II.Közlemények
110 MEDGYESY S. NORBERT vét őrizte meg a pannonhalmi könyvtár Jesuitica állománya. E témakörhöz az első színlap Quintus Fabius címmel ismerteti a labaciumi (Laibach, ma Ljubljana) jezsuita kollégium grammatikai osztálya által 1746 júniusában latin nyelven bemutatott dráma tartalmát, szerepneveinek és szereplőinek sorát (Nomina Acto rum). Q. Fabius, Maximus Fabius, L. Papirius, L. Cominius (Familiaris Q. Fabio), M. Valerius és L. Cassius szereplők három actus, és felvonásonként VII–XII–VII scena keretében, Chorus éneklése nélkül megelevenített történetét így foglalja össze a forrásutalás nélküli Argumentum: „Q. Fabius Equitum Magister rei bene gerendæ occasione invitatus prospere adversus Samnites contra edictum dimicaverat, quam ob rem cum supplicium de eo L. Papirius Dictator statuisset populi Romani est precibus liberatus.”35 Ugyancsak a lovassági parancsnokból vészhely zetben diktátorrá kinevezett Quintus Fabius a címadó főhőse a linzi jezsuita gimnázium elementaris, azaz principista és parvista osztálya által egy esztendővel korábban, 1745-ben színre vitt történelmi játéknak. Szereplői ugyanazok, mint a rokon előadásnak, csupán szerkezete tér el attól: a második Actusban nem 12, hanem 10 jelenet teszi élővé az ókori római históriát. A linzi előadás cselekményét, amely gyakorlatilag megegyezik az előbb ismertetett Fabius-drámáéval, e szavakkal foglalja össze a kétoldalas periocha Argumentum a: „Q. Fabius Equitum Magister rei bene gerendæ occasione invitatus prospere adversus Samnites contra edictum dimicaverat. Quam ob causam supplicicium de eo sumere L. Papirius Dictator statuit, sed miseratus Victoris sui Romanus populus morti, quam pugnando meruerat, ereptum Patriae reddit incolumem. Ita Livius.”36 A forrás megjelölés egyértelműen a pataviumi (ma Padua) születésű Titus Livius (Kr. e. 59–17) Ab Urbe condita című művére utal. A linzi Fabius-színdarab kéziratos szövegkönyvét olvashatjuk a színlaphoz kötve, összesen 27 oldal terjedelemben. Kétoldalas nyomtatott színlap és a hozzácsatolt 30 oldalas, latin nyelvű, javításokkal teli szövegkönyv dokumentálja a grazi jezsuita kollégium alsó nyelvtani osztálya által 1732. április 28-án bemutatott Amor ex odio firmior című előadást. Leander főszereplésével allegorikus darabról van szó, amelyben a korabeli jezsuita gyakorlat szerint a Prologusban és az Epilogusban megszemélyesített figurák szerepeltek.37 Tárgyalt darabunk Prologusában Genius Araspis (Araspes Szelle me), Perfidia (Hűtlenség) és Furor (Téboly), Epilogusában pedig Providentia Divina (Isteni Gondviselés), Pietas (Kegyesség) és Fidelitas (Hűség) jelenítik meg az egyes szereplők tulajdonságait és cselekedeteit. A színjáték cselekménye így olvasható az Argumentum ban: „Arctissima Christianum inter et Ethnicum (hunc 35 Q. Fabius, [1746]. PFKK 118 H 5//8/a. A periocha nem tünteti fel a nyomtatás helyét és esz tendejét. 36 Q. Fabius, [1745]. PFKK 118 H 5//8/b. A periocha nem tünteti fel a nyomtatás helyét és idejét. 37 E jelenségről bővebben lásd DEMETER (2011).
