Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)

8

Magánhangzók kiesése.

16. Két mgh. találkozáskor: mé (miért), mőte (mióta), parokja (parokiia); lány, lánnak, lányom, szint ojan, szint akkora, gazdasszo, komasszo, gazduram, jókorát, (köszönöm a jókarattyát), odadom, rádás, hasajja (hasa alja).

17. Nyílt szótagból vagy két msh. közül gyakori a mgh. kiesése: adde, bajszom, osztán, mesztélláb, teknyözsbéka, kereplő, csatló, magló, csörgemetélő, vaekol (<vacakol: jelentésváltozással él mindkét alak); écsapám, ládd.

18. Haplológia v. hanyag kiejtés következtében jöttek létre a következők: adi, acide, bocidé, gyüké, nészhedd, láthadd, oszt, haliám (hadd lássam), hanném, nemtom, mék, kék (kellene), bocfa, hász, hászén, nojszen stb.

Mgh.-k zártabbá vagy nyíltabbá válása.

19. Zártabbá válás történt a következő esetekben:

20. az é^>í(^>i) változás nyelvjárásunkban elég gyakori:

a) -ény, (-mény, -vény)-re végződő szavainkban. Pl. vetetni ny, (<^jvelemí stb. vö. 89.§.), legíny, törvíny, fösvlny, gyíkíny kemíny, kérésztíny, nyőslíny, sövíny, vöfíny, székríny, alsövíny, fíny (:fínyés).

b) a -ség szuffixmban: egíssíg, sziiksíg, erőssíg, (Szemcsés hó, dara’, jenesig, fösvisíg stb.

c) -észt végű igéknél: emíszt, tenyíszt stb.

d) cö. 11., 13.§.

e) az -ék végű névszókban: ízík, árnyík, kötőfík, ágvík, bugyburík, (: bugyburíkal), kik; de a családi összetartozást kifejező -ék szuffixumban nem. Pl. anyámék, papék, Pistájék.

f) az -ész névszó végzetben, ha az nem főnévképző: pl. égisz, kísz (: kísztet, kíszül), penísz, bámísz (.bámíszkodik) enyíszhetetlen.

g) szórványos változások: kínyelmes, csípői, dícsír, jehír, gím, bilindék, tinta, ígír, ítíl, níz, pícéz, píz, sétít, tányir~ tányír, tip, tessík, bílés ,rétes’, ívelödik, gyíkíny, kímíl, kímíny, kíntelen, kínyés, kísik, kisír, kive, törtínik, vín, kills, pinték, né vígy minket a kísírtedbe.

21. ői>ü (<^ü): (ő»ü ( üvé), ük, üsztöke, ( üsztökél), dűli, ( dűlted), hetfü, gyéplű, bü, bűt, fényű, kü, csü. Vö. 22.§.

22. ő>ú.- a) -bú-bü,-rú -rü,-ú-ü szuffixumokban. Pl. házbú, kerdbü, fárú, székrű, magyarú, nímétű. b) szórványosan: rúzsa, úta, azúta, túrú, fúrú, kancsú, kúdús, nyoszojúlány, fújt (fojt).

23. oi>u: hun, ahun, éhun, hunnan, hunnat, ahunnan,ahunnat, akarhun, valahun, (de: itthon), bukréta, búkor, (. bukros, mégbukrosodik), csuda, csudákozik, (de\ kicsoda, micsoda), csurdul, csukor, csurog, csurgó, dungó, durung, furma, kuffér, muzi, kukuríkul, ustor, unoka, uzsonnya, vánkus, csuma, ká-