Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)

26 kifejezések: Hogy ment (kelt) a búza? Hét ötvembe (27 pen­gő 50 fillér). A jár: mindenféle ,gyüvést, menést' jelent. — Köjök: ,emberi és állati csemete’. A sose néha nem azt jelenti, hogy ,soha többet’, hanem ,most, jelenleg nem’. Pl. Ha kínálnak valakit, hogy gyüjjön velünk ebédöni! Azt feleli rá a meghívott, ha már ő ebédelt : Sose eszek ém má! Átvíteles jelentés változás 140. Érzéki fogalom szellemi fogalom helyett. Feszít: ,hen­cegve hegyesen megy’. — Főveheti a kúdúsbotot: ,elmehet koldulni’. -— Fúrja a zódalát: ,ncm nyughat a kíváncsiságtól; nyugtalankodik a miatt, hogy valami titkot nem adhat tovább’. —■ Kinyit a szeme: ,neki bátorodik, vérszemet kap’. — Leesett a zálla: ,eszontyolodott’. — Lóg a zóra: ,búsul valamiért’. — Főhúzza a zárát: ,megharagszik valamiért’. — Óról: harag­szik valamiért’. — Húz valakihő: ,hasonlít valakihez’. — A zapjáhó húz. — Húzza a szíve: ,vonzódik’. — Hosszú a zesze: ,jó emlékező tehetsége van’. — Mekszette magát: meggazda­godott’. — Hét sovány esztendő: ,zsugori’. 141. Megszemélyesítés. Csendesül a zidö: ,nem fúj annyi­ra a szél, mint előbb fújt, vagy lassabban esik, mint előbb esett’. — Ráfogja a zidö: .hidegre válik’. — Foga van a zidő­­nek: ,csípős hideg van’. — Kesereg a zidö: ,esni akar, esésre áll’. Neki keseredik a zidö: ,esni kezd’. Szitál a zesö: ,apró cseppekben esik’. — Hever a főd: ,parlagon van’. — Csak akkor jó a tök sütni, ha megcsípi a dér. — A mosás élte még a zinged: ,a sok mosástól kessett el’. — Kiszíjja a fagy a fődet: .kiveszi a nedvességet’. — A levegő kitisztíttya az ittas embér fejit. — Mén a haj: .hull’. Sántít a zóra: ,nem egyenletesen ketyeg’. — Vaktetüs láb; ,a hidegtől viszkető láb’. 142. Az átvitelm'- nagyon gyakori formája az, amikor az emberről is az 1 ' amit az állatról. Ilyen gúnyos és megvető az, ha azi _ ’Makinek: Né tehénkéggy rám! — Bogarász: ,keresgél’. — Bőg a marha, de bőg a gye­rek is. — Az meg igazán mindennapi: Né ugass má annyit, fog bé a pofád. — A nyűglődő, gyerekről éppen úgy mond­ják, hogy nyavíkol, mint a macskáról. — Az olyan kis lány, aki már kis korában kiérdemelte a ,kofa’ nevet, az nyilván annyit csacsog és csicsiríkol, mint a madár. 143. Érdekes hasonlati átvitelek a következők. A kelet­ien, rosszul sült kenyeret furkó-nak hívják. — Az eke első része: taliga. — A kocsi tengelyén azt a fát, amire a ten­gelyvas van erősítve, vánkus-nak nevezik. — A napraforgó: tányér rúzsa. — Akinek kifelé görbül a lába, az: karikalá­bú, akinek befelé görbül, az: lőcslábú.

Next

/
Thumbnails
Contents