Túri Károly: A ceglédi nyelvjárás nyelvtana. I. - A Szegedi Alföldkutató Bizottság Könyvtára. I. Szakosztály közleményei 1. (Szeged, 1930)
22 a végzett jelennel, vagy a végzett jelennel és a majd szócskával. Ila mékkötötted a marhákat, vigye nekik ény nyalábnyi fattyát. 127. Az -ik-es igék csak a jelentő mód 1. szám, 3. személyben maradnak meg -í'fe-eseknek: pl. eszik, iszik, alszik, de: eszek, iszok, alszok; -ik-re végződik néhány olyan ige is, amely a köznyelvben -ik-telen: búgik, füllik, hullik. Különben -ik-es ragozás nincs, csak néhány igének egyes alakja maradt meg -ik-esnek: dícsírtessék, tessék, tessék-lássék, egyik ke, mennyik ke, éhetnékém van, kék-^köllene; (a felszólító módban is: egyén, igyon s nem egyék, igyék). Az -ik-es alapszavú ható-igék is iktelenek: pl. dolgozhat, alhat, fekhet. Néhány kifejezés megőrzött régiségként maradt ránk abból a korból, mikor még az eszik ige -ik—télén volt: ész a fene; nem bánom, ha megesz is a fene; ész a méreg. 128. A személyrag a jelentő mód egyes szám 2. személyében -sz: köllesz, hallasz, mész (^rnégy), acc, iparkocc, buksz, A sziszegőre vagy susogóra (s, r, sz,) végződő töveknél -l, amely pótló nyúlással kiesik (vő. 84., 92.§.) : észő, iszó; agygyá, egyé; annál, énné; úttá, étté. Gyöngéd, kedveskedő kifejezésekben is előfordul az l személyrag: mondó, látó, kér jé, fekiiggyé, aluggyá, eriggyé. 129. Az -ít és -ajt végű igék felszólító módja taníccsam, szakajcsam, de ennél a formánál sokkal gyakoribb a taníjjam, szakajjam^szakíjjam; de hajósam. 130. A -t végű igék jelentő módú tárgyas ragozásának jelen idejű egyes szám 3. személye és a többes száma megegyezik a felszólító mód megfelelő személyű és számú alakjaival: pl. láttya mellett lássa, így’ tartya^>tarcsa, mutattyuk ' mutassuk, téhetlyük^téhessük, tarhattyuk ^tárhassuk. 131. A megyék ige ragozásában a mégy- és mén- tövek váltakoznak: mék, mégyék fritkán: menők); mégy, mész, menő; mén; ménünk, mégyünk; rnénték; mennek. A felszólító a mériny, ménnyeték alakok váltakoznak az eriggy, eriggyeték alakokkal. — A vagyok többesszám 2. személye vatytok~ vattok. 132. A kell ige ragozása a jelentő mód jelen idejében: küllők: köllesz, küllő; küllőké; — küllőnk; költötök^ küllőtök; költenek. 133. A szabad névszót néha igeként ragozzák: szabanna, szabaggyon. A né szócskát a többesszámú 2. személyű raggal látják el: neték. — Érdekes igealakok: muti^mutizsd, tente Jelentő mód, jelenidő, tárgyasragozás: egyesszám látom látod láttya és lássa többesszám láttyuk és lássuk láttyátok és lássátok láttyák és lássák
