Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
javallásábul, a földiül fogva az ágáig, szorgalmatosán békenjék tehénganéjjal. Hasonlóképpen, Pünkösd után nyolcad múlván és úgy hagyják nyaratszaka. Mert az alatt szép simán marad a héja, mivel a tehénganéj hüvösiti, hogy a nagy hévségben a fának héja meg ne fonnyadjon, avagy meg ne égjen. Es ha valami repedezések, avagy likacskák volnának a fának héján, azokat mind ilyen ganéjjal kellene békenni. CCLXXXIV. Minekutána környül kapálták áfát, melynek ideje legjobb novemberben; akkor szép gyengén elvonják a földet a fának gyökerérül, két vagy három lábnyira, amint a fának nagysága van. De szorgalmatosán reá vigyázzanak, hogy meg ne sértsék a fa gyökerét, hanem egy kevés földdel födve hagyják. Azután tehénganéjt töltsenek reá és úgy hagyják, mig a nedvesség alászáll és a ganéj csaknem földdé válik. Az pedig hamarább megtörténik, ha eső jő reá. Azután lassanlassan reá kell a földet hányni, hogy a kemény téli hideg ne ártson a gyökerének. Arra is igen kell vigyázni, hogy a ganéj a fának héját, avagy gyökerét meg ne érje, mert kiégeti és a föld színénél a fának kérgét megrothasztja. Nem is igen magasan töltsék fel, kiváltképpen a fiatal fákat, mert azok nem kedvelik, ha igen mélyen feküsznek a földben. Azt is tanácsolják némelyek, hogy efféle kapálás ne légyen Szent Gál nap előtt, vagy mindjárt utána való holdtöltére, hanem inkább az újságra. Mert akkor inkább megpuhul a föld és a ganéj is jobban megrothad, hogy sem holdtöltére, amely igen alkalmatos a fának. CCLXXXV. Noha némelyek azt tartják, hogy mikor igen melegen süt a nap nyárban, nem kell a fát kapálással bolygatni, mert kiégeti a gyökerét, főképpen ha ganajoznák. Hanem inkább apró zsíros földdel kell megújítani az alját. Mindazáltal a fiatal fák megkévánják nyárban is a kapálgatást, főképpen mikor sok fü női körülöttök, hogy azt kiirtsák és a földet is megújítsák, amint oda feljebb mondám; ősszel megént úgy bánjanak vélek, valamig a fiatal fa jól meg nem névelkedik, mert ezáltal hamarább megnő, hogy sem ha úgy hagyják, a gyümölcsök is jobb lészen. Sőt ha ki azt kévánja, hogy szép fiatal fái legyenek, minden hónapban megkapálja, márciustul fogva egész októberig, valamig meg nem öregbednek. Télben pedig, avagy inkább ősznek vége felé, mind az öreg fákat, s mind a fiatalokat meg kell kapálni és a földet ganéjjal elegyíteni. Azután megént azon ganéjos földdel bé kell a vermet tölteni, hogy igy jó nedves és lágy eget vehessenek. CCLXXXVI. A fának gyökeréhez nem kell goromba, éretlen ganéjt hányni, mert ártalmas néki, mivel sok féreg terem benne. Azért a fiatal fához jó régi, megérett ganéjt vegyenek. Jóllehet a régi megrögzött fák elszenvedhetik a gorombát is, mert azok körül csak szintén a pázsitra hányják és még a lóganéj is használ nékik, ha tél előtt töltik reájok, amely mind a földet, mind a fát megoltalmazza a sanyargató hidegtül. Micsodás ganéj légyen legjobb és alkalmatosabb a fákhoz, noha errül is bőven Írtam oda föl; de ugyan mégis kell itt valamit jelentenem, a fákhoz illendő ganéjrul. Azt Ítélik némelyek, hogy a galambganéj legjobb volna, mert az a földet igen megmelegiti és zsirositja, amint a gyümölcstelen fákon sokszor próbáltatott nagy haszonnal; de azt az ő hévsége miatt, a tél előtt kell kévéssé a fák alá hányni. Ezután következik a pókaganéj, aki jobb a közönséges tyukganéjnál. Ezt a juh és kecske ganéj követi. Ezután az emberganéj, csakhogy sűrűén nem kell a pázsitra hányni, mert kiégeti azt. Hasonlóképpen, más efféle trágya se töltessék az almafára, mert hamar kiszárasztja azt. 91
