Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
Erdei borsó polyva — pelyva egy madzagra kötött fapecekkel a felső deszkára fölpöckölik és arra követ, vagy téglát tésznek; úgyhogy mikor az egér megérénti az zsindelyecskét, hogy egyék; azonban néki szalad a pecek és a fölső deszka oda lapítja a nyomorult egeret. Joannes Baptista Ferrari (botanikai munkája 3. könyvének a 3. része) az mezei egereket számszeríjjal öli meg. Akinek kedve vagyon hozzá, megolvashatja. Mások vízbe merítik el őket. Egy jó mély fazekat félig megtöltenek vízzel, arra fölül polyvát töltenek, hogy éppen béboritsa a vizet; az fazék karajára egy deszkácskát támasztanak, akin fölmehessenek az egerek; fölmenvén, meglátják a polyvát és azt vélvén, hogy ott gabona vagyon, belé ugranak és az eledel helyett jó italt lelnek. 2. Ilyen fazekat vésznek vízzel, annak közepin a karaját egy kévéssé megvájják mindkét felől és abba igen gyöngén egy gömbölyű fát tésznek kinek mind a két végét meghegyesitik, hogy a vályásba beférhessen; a közepit, ahol temérdekebb, tésztával békenik, arra kendermagot hintenek és a fazékra deszkácskát, vagy zsindelyt támogatnak, hogy reá mehessen az egér; mikor pedig a közepire mégyen, hogy ehessék, megfordul alatta a fa és a vízbe esik az egér. Evvel a két mesterséggel, ha ki az kerti egerek ellen akar élni, ássa el a földbe karajáig a fazekat, hogy az eledelre mehessen az egér. 3. Az fatanyérral is, olyan csalókát csinálnak, kétfelől a karajára tót, vagy fejetlen szegecskét vernek és azt két fácska közé tészik, az végső karajára pirított sajtot, vagy szalonnát gyuknak; egy edénybe vizet tésznek alája és a tányérnak egyik részét egy kévéssé a padra, vagy lócára támasztják, hogy a tányérra mehessen az egér; és mikor a végére mégyen az eledelre, elfordul alatta a tányér és a vízbe esik. Ha ki több efféle orvosságot akar az egerek ellen, talál oda föl is a CXXXII. részben. 74
