Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

nem szeletenként szokták aprítani és azután sózni, amint elébb.

9. Némelyek a legapróbb uborkát szedik, az végre egy hónappal későbben vetik ezeknek magvát, hogy nem mint az több uborkának és mikor kikéi, azután két héttel elültetik és ősszel úgy megnől, hogy az dér előtt leszedhetik. Efféle uborkákat, a megnevezett füvekkel és módon rakják az edénybe, és sót, borecetet töltenek reá annyit, hogy fölül légyen az uborkán, mert egyébként megrothad. Azután tedd oly helyre, aki se hideg, se meleg ne légyen; hat hétig ne bántsad, hadd álljon. Efféle apró uborkához borsot, szegfüvet, szerecsendió virágot és fahéjat is tehetsz. A nagyját az uborkának, némelyek meg is hámozzák, s úgy sózzák bé.

A tököt is néhutt, mikor még gyönge, bésózzák; elsőben elmetélik és forró vizet töltenek reá, s úgy hagyják kinn egész étszaka; azután megént megszáraztják és erős sós vízben rakják.

CCLXXXVII. A salátának öreg torzsáját is úgy sózzák be, mint az uborkát, csakhogy előbb szépen meghámozzák. Ha ki akarja, efféle torzsát az uborka közé is rakhat, avagy magánosán, de ecetet töltsön reá. Az porcsfüvet is, avagy Portulacat, tárkonyt, mikor még gyönge. Olasz babot, mind hüvelkestül, azokat is, akik gyöngék. Olasz kaport. Gyönge csimáját az sárga répának, mikor szinte virágozni akarna. Genistának a gyönge ágait, gyönge virágjával együtt. Caperlinek bimbóit, minekelőtte kivirágozzanak. A gyönge spárgát is hasonlóképpen, mint az uborkát. Némelyek igy is élnek a spárgával, hogy elsőben meghintik sóval a spárgát és öszverakják, két napig úgy tartják az árnyékba, hogy által hassa a só; azután ha levet eresztett, avval a lévvel megöntik, ha elegendő nedvessége vagyon; hol pedig nincsen, sós vízzel megmossák és megnyomáltalag — hordó

csima — csuma, csórna, az almatermésűek magháza körüli húsos rész a magházzal együtt.

caperli — kapribogyó, Capparis ovata

65