Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

nak. Azután kiteszik, hogy az ecet kipár állj ék, úgy töltsenek festéket az réteg közé, az kiket borral csináltak, és egy hónap múlván, az megfestett gyökérkét ültessék el. De jól reá köll vigyázni, efféle festékek mérgesek ne legyenek, mint az Auripigmentum minium, etc., akik megégetik és emésztik az palántákat.

Az vörös rósákat, tulipákat, szegfüveket, etc. fejérré változtathatni, ha az kénkövet meggyujtod és annak füstivel füstölöd meg a virágokat; de forgatni köll őket, hogy meg ne száradjanak. És igy akármely részét akarod fejérré csinálni, az alá tartsad az füstöt.

Ha szivárvány színű virágot akarsz, egyféle virágnak ennyihány szin magvait a juhnak, vagy kecskének babjában rekeszd, vagy egy nádacskában, vagy egy ritka ruhácskában, s úgy ásd el a földben és mikor elrothad boritékjok, a különbszinü magokbul gyönyörűséges sokszínű virág lészen.

CLXXV. Az oltással is ennyihányféle virágnak színeket megváltoztathatni; főképpen ha fás a virágnak ága és annak héját levonhatni. így ha ki sárga rósát és jesamint akar nevelni, a rósát, vagy jesamint mind földestül, az Genista virág mellé ültesse. Mikor megfoganosznak, fúrja által a Genistát hegyes késecskével, vagy inkább üreges furócskával, aki hulladékot nem csinál, se meg nem égeti a fát. A lik félen legyen, hogy mind az béoltott ág, s mind a természet szerént való nedvesség fölszolgáljon. Azután a rósának, vagy jesaminnak ágát vonja által, két vagy három szemig azon a lyukon; de előbb az béoltandó ágnak külső héja, amig a fában benne lészen, szép gyöngén vakarja le, hogy igy a fához könnyebben és jobban ragaszkodhassék. Annakutána, kenje bé lágy ganéjos agyaggal az sebet és kösse bé, mint az oltoványokat. Minekutána megfoganoszik és bénől az seb; messe el az anyjátul a béoltott ágacskát addig, mig a fában áll, a Genista fát is, csaknem az oltásig, hogy máshová a nedvesség ne terjedjen, hanem csupán az béoltott ágnak táplálására.

Hasonlóképpen azt Ítélik némelyek, hogy a fejér és vörös szegfűből kéket csinálhatnak, ha az kék virágú cikóriát, avagy katángkórót a gyökeréig lemetszik, de az gyökérnek legalább egy öreg ujjnyi temérdekségének köll lenni, azon gyökeret a közepin meghasitják módjával és abban a szegfű gyökérrül lemetszett ágacskát beléeresztik; és hozzá alkalmaztatják, az mint a fának oltásában szokás és jól bétőtik. Azután jó ganéjos földdel a gyökerét a szegfűnek nagy részével környös-környül föltöltik és alkalmatos üdőben öntözik, s megfoganoszik és kék szegfüvet hoz. De még ilyet nem sok ember látott. Aki gyönyörködik benne, megpróbálhatja. Az kétszínű szegfüvet is igy olthatod bé, ha két különbszinü szegfűnek a gyökerét lemetszed és kétfelé hasítod, s azt úgy egymáshoz alkalmaztatod, mintha egy volna, s jól öszvekötözöd, úgy jó ganéjos földbe ülteted el.

CLXXVI. Ezek szerént, aki gondolt mesterségek szerént vélik némelyek, hogy a fejér virágok vörössé változnak, ha az följebb megirt mód szerént vörös répába, vagy céklába oltják, narancs színük, ha vad ökörnyelvü fűnek a gyökereiben, akit Anchusának neveznek.

Rósát is kétszínűt nyerhetsz, az szemre való oltással, ha egy szemet héjastul, a másik szinü rósárul levonszasz; kétfelé metszed és más szinü rósának héja közé vonszod az szem mellé és annak is felét elmetszed és úgy alkalmaztatod egymáshoz, mintha egy volna és jól bécsinálod. De efféle mesterségeket könnyebb kigondolni, hogy nem mint cselekedettel végbe vinni.

Mindazonáltal, hogy evvel az szemre-54