Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
jed és valamelyikkel, az megnevezett eszközökkel befödöd; télben az hó alatt is virágozni fog. Az mint oda föl is a Narcissusokrul, Hyacinthusokrul, etc. föltalálod. Noha az mint mondám előbb is, megerőtlenedvén az anyjok, gyakran való virágokkal együtt elvesznek. Egyszóval, akárminemü magot az kigyóhagymának gyökerébe gyuksz, az maga tulajdon hévsége miatt, hamarább virágzik. CLXX. Hogy pedig későbben virágozzék az rósa, a hó alatt mihelyt kicsirázik, más alkalmatos földbe ültesd el. Másképpen is, amint följebb mondám az oltással. Azonkívül, hogy az rósa és szegfű későbben virágozzanak, mikor az első bimbójokat kiverik, csípd el azokat az ujjoddal, az napra helyheztessed, gyakran öntözzed, hogy meg ne száradjon; és igy megtartoztatván az élesztő nedvességet, későbben virágoznak. Ha ki akarja, hogy sokáig frissen megmaradjanak a virágok télben vagy újig is ilyen mesterséggel éljen. Mikor legjobb természet szerént való erejekben és ékességekben vannak, s minek előtte töpörödni és hervadni kezdenének, szakasszák le az szegfüveket, szarkalábat, kenyérbél virágot. Basarósát, tulipákat, búzavirágot, fekete köményvirágot és több effélét, némelyeket egészen, némely virágoknak csak leveleit szedvén el, az egész virágtul; rakják ritkán vagy lepedőre, vagy deszkára, vagy más cserépedénybe, tegyék a kemencébe, aki nemigen hév; hanem fél meleg és szárasszák hamar hevenyében. Mert ha sokáig benne tartják, elvesztik színeknek ékességét. Ha igy megszáradnak, tedd el télre. Egy kék virág sincsen, kinek színe szárazon tovább tartana, mint az szarkalábnak. Az vörös szinü szegfüveket választó vízzel, vagy erős vizzel megkenik, avagy belé mártják, s kiterjesztik deszkára, hogy úgy száradjanak meg, az színeket megtartják és keményecskék lésznek, az mint a boltokban árulják. Ha sokáig frissen kévánja valaki a virágokat tartani, szakassza le, még mikor jól ki nem nyíltak; és tegye tölgyfa hordócskába vagy üvegbe, vagy cserépedényben kössön kötelet reá, bocsássa a kútnak mélyére, de úgy, hogy viz ne menjen belé. Avagy az fövenyes földbe ássák el, szép nyersen maradnak, mikor szükséges, vegyék ki. így bánhatni az fejér Liláimmal, de az faedényt belől meg köll szurkozni és az Liliumot mind szárastul köll metszeni. Az cserépedény se légyen mázos. CLXXI. Hasonlóképpen, frissen sokáig megáll a Lilium, ha az szárát friss agyagba gyukják. Ha ki azt kívánja, hogy egyik Lilium előbb virágozzék az másiknál és különb üdőben; az gyökerét némelynek tizenkét, némelynek nyolc, némelynek négy ujjnyira ültesse a földbe. Az rósának még jól ki nem nyílt bimbóit, különb-különbféle mesterséggel tartják. Némelyek olajsöprüt töltenek reájok. Némelyek a zöld árpát gyökerestül, füvestül kivonják és mázatlan fazékba tészik, s arra rakják a rósa bimbókat. Fölül is hasonló zöld árpát gyökerestül raknak reá és bécsinálva tartják. Némelyek nyers és zöld árpát tésznek a padimentumra és arra rakják az rósa bimbóit. Némelyek elmennek, s a rósafa mellé nádat ültetnek és mikor zöld, az izénél meghasitják, s abba tészik a rósafán lévő bimbót, aki még ki nem nyílt és papirossal az hasadékot bécsinálják gyöngén. Mikor szükséges, lemetszik az nádat mind rósástul és lágy meleg vízbe tészik, hogy kinyíljék. Némelyek lemetszik az rósabimbót és szösszel bétekerik és az metszését, olvasztott szurokkal békenik, s úgy csinálják bé az nádba, mindkét felől viasszal az nádnak száját bégyukják, s úgy temetik el az aláhajtott 51
