Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
ágacskát mess le és hagyj egy vagy két csomót rajta, avagy izet és az izén alul faragd meg a vesszőt, mint más oltani való ágacskát, mindkét felől, s nem penna módjára. A fölső részét jó igyenesen hagyjad, hogy igyenesen fekhessék az vad tőkécskén, akit meghasitsd, mint az több oltani való vad fákat; tedd szép igyenesen a közepibe az megfaragott ágacskát, azután tekerd jól öszve, vékony hársfa lehámozott héjából csinált hánttal vagy kenderrel. Azután kend bé oltani való viasszal (kinek csinálásárul, az gyümölcsös fákrul való Írásomban) mind fölül, s mind oldalaslag a metszéseket és ha az vad rögöcskébül valami ágacskák nőinek ki, azokat le köll szakasztani, hogy az nedvesség az oltott ágban inkább hathasson. Ha ötödik bimbója kinői, le köll az tetejét metszeni, hogy sűrűbben nőljenek az ágai. Minden két esztendőben legalább ki köll venni mind földestül az edénybül és környül metélvén, késujjnyira késsel, megént visszatenni edényébe, jó zsiros földet reá tölteni. Minden esztendőben pedig mindjárt kikeletkor, egész az oltásnak fejéig le köll az ágait metélni, mert ha úgy metélik le, hogy egy vagy két szemet hagynak rajta, kevés sugári nőinek; hasonlóképpen virági is. Ha pedig mind elmetszik, sűrűbben nőinek és tartósabbak lésznek. Napkeletre inkább fordítanak, hogy nem mint napnyugotra. Nyárban, júniusban és júliusban szemre is olthatni. Ha ki másképpen szaporítani akarja, ültesse a földbe, kiváltképpen a parasztot és annak temérdekebb ágait bujtassák el a földbe, mint az szőlőt kikeletkor és hajtsák meg, vagy négy szemet temessenek el a földbe, ki is hagyjanak a földbúi; a végét is, kinek tetejét úgy messék el, hogy egy vagy két bimbót meghagyjanak rajta, az kik a földbül kiáltanak. így egy esztendő múlván, gyökeret Évelő macskagyökér 29
