Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

serrel egyben. Ágyék és csipőcsont fájdal­ma, ismét oldalad és melled nyavalyája, vagy belső oldaltagok dagadási ellen, adj bé egy drachmányit, egy kalánnyi ecettel s mézzel éhomra. Azonképpen a melanko­likusoknak és elméjekben megtébolyod­­taknak s félelméseknek egy drachmányi, egy kalánnyi ecettel s mézzel használ. Is­mét éhomra vacsora előtt is béadhatni, szemnek csipássága s nagy fájdalma ellen. Ezenkívül az oly köszvény ellen, mely a mozgást ugyan elfogja. Borral egyben hasznosan adhatod bé. Utolszor a toki go­lyóknak megdagadása ellen éhomra két drachmányit béadni használ. Eddig ir­tunk a balsamfürül, melynek orvos histó­riáját eléggé elterjesztettük, mivel tudtuk, hogy nagyerejü palánta és minden kertek­ben közönséges. VIII. ÁGY. A basiliom orvos hasznai A kerti basiliom (mivel némely mezei, né­mely ennivaló) annyira közönséges, hogy kevés ház ablaka légyen, s kevés virágos kert, melyek ennek szagát ne éreznék, annyira szagos és kedves, az honnat oci­­mumnak is híják, mely szó jő az ógörög szóbul, s annak magyarázatja penig annyit teszen, mennyit ez a szó szagosko­­dom. Az ujgörögök Psellust követvén basi­­licumnak, azaz királyinak hívják, mely szóval mind a gallusok, mind a magyarok élnek; talán arra nézve, hogy csak a kirá­lyi kertekben teremne, vág}' hogy szago­­sodására nézve királyi volna. De ezek or­vos hasznaira nem tartoznak, melyekrül most Írnunk kelleték. A régiek kévéssé egyeznek felette, ha hasznos-é vagy nem ételben; Chrysippus régi orvosdoktor a gyomornak ártalmas­nak mondja lenni, Galenus és Aegineta Pál, kivetendő nedvessége miatt, mellyel a bel­ső részeknek árt, ételbül eltiltották (me­lyet érts a mód nélkül való véle élésrül), kívül penig részeiden nem tiltották. Akik ellenkező Ítéletben vadnak, Dioskorides és Plinius ezeket mint hazugságokat nevezik, azt tartván, hogy a gyomornak használ, mivel ecettel egyben annak dagadásit el­űzik. Nyilván valamint hogy a mód nélkül való véle élést nem dicsérem, úgy elhit­tem, hogyha módjával élsz véle, használ. Mivel aki ezzel bőven, mint más vete­­mény paréjokkal él, béliben nehézségeket szenved; ha penig fösvényebben él véle, mintegy orvossággal, belső hasznait meg­érzi. A gyomrot lágyítja, szelet elűz, vize­letet indít, s az asszonyoknak tejeket sza­porítja. Ha megtöröd, s orrodba tészed, prüsszögtet, mely ha eljő, engedni kell né­ki. Szagával szomorúakat vidámit, félel­meseket bátorít, s varga téntával egyben a szömölcsöt elveszti. A szerelmet izgatja, melyre nézve mind lónak, szamárnak for­gások idején hasznosan adhatod bé. A vé­le való élés megbizonyitja azt is, hogy ecettel egyben elbágyadóknak, ismét az hideg okbul főfájóknak, rósavizzel vagy ecettel egybe. Dioskorides azt mondja, hogy árpale­pénnyel, ecettel és rósavizzel egyben, ha rákened, tüdődaganatot orvosol; és vize a főbül való csepegéseket szárasztja, s mag­­vát ha iszod, nehéz vizeletet indít, amint­hogy a fekete sár teremtő holmik ellen is segítséget mutat. írja Plinius, hogy Chrysippus orvosdok­tor azt irta, hogy igen eltávoztassuk a basi­­liomot, mivel a kecskék ezt gyűlölik, me­lyek noha minden egyéb füvet megesznek, egyedül ezt igen kerülik éhen is, mely dol­got Sotion görög is feljegyzett; ki ezenkívül az állítja, hogy akik basiliommal élnek, megbolondulnak, s hozzá adja, hogyha amely nap basiliomot ettél, megmar a skor­pió, soha meg nem gyógyittathatol. 179

Next

/
Thumbnails
Contents