Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

Menta nem igaz lesz, hogyha lassan űzi, A gelisztát s férget nem könnyen kerget ki.

Bé kell peniglen adni ennek főzelékjét (valamint szinte az ürmöt), nem magát. Cornelius Celsus ezt érti a gömbölyeg férgekről, melyek a gyermekeket háborgatják. Dioskorides ennek vizét ecettel egyben ugyanazont Írja, hogy cselekszi. De igen szép dolog lészen hallani Q. Serenust, ki erről szépen bölcselkedik ilyenképpen.

Jaj, mi ellenséget nem talált természet, Holott benn emberben kígyó, s moly teremhet.

S fogyató geliszta emészt ember testet, S igy hoz ő magára fő ok ellenséget.

Ez szivet gyakori marással csak szaggat, Néha tölt torokig sok fiókát iktat, Lehellő élettől zárol tágos utat,

Melyek ellen méntát Demokritus tartat.

Ha megiszod, a magzatot hamarább kihozza a méhbül, a tejet öregbiti és ha megfőzöd s rákötöd flastrom gyanánt a csecs gennyedtségét elviszi. Itt el nem hallgatom azt, hogyha jól bánnak a mániával olyan nedvességet szív magához, mely a Venusra igen ösztönözi az embert, mely dolog mindazokkal közönséges, amelyeknek nedvességek mintegy félig főtt és igen erős szagu s természetű. Mely dolog Aristotelesnek amaz példabeszédét megfejti.

Méntát hó idején sem vess, sem ne egyél.

Mivel akik ebben mód nélkül esznek, a szerelemre hajlandók, 'mely a testet meggyengiti, az erőt rontja és elmét erőtlenit, mely három dolog a bátorsággal és erősséggel ellenkezik. Mindazáltal Aristoteles más okát Ítéli, tudniillik hogy a ménta a testet meghidegíti, mivel nemzésre való magot teremt, s a testet hidegiti; s az hideg ellenkezik az erősséggel és bátorsággal. Akármint légyen ez, Dioskorides a méntát a Venus játékára igen dicséri, az honnét nem csuda, hogy a régiek hadi üdőben megtiltották amaz Aristoteles szava szerént.

Méntát ne egyél vagy ne vess havas üdőben, mivel gyakori szerelemmel az erősek meggyengülnek. De ezekben talán sok üdőt is mulattunk, mivel orvos hasz naira keveset tartoznak.

VII. ÁGY. A méhíünek,

vagy balsamfünek orvos hasznai

A balsamíüvet a deákok s görögök thymusnak, a gallusok ‘ymének híják, legtöbben penig angliai ajurannának; ennek virágát minden ember tudja, hogy méhek igen szeretik, mivel a méznek kedves szint és izt ad, amaz Vergilius szavaként.

Balsamfüvet mézek szagokkal jelentnek.

Ennek főzelékje az egyenes fellehetőknek és ásitozóknak igen használ; ismét minden, melyben szorult nyavalyák kiadására. Meggátolódott hószámát az asszonynak, méhben megholt gyermekét és a gyermek után maradott hártyát kiviszi és a vizeletet segíti, a test puffadását és szömölcsöt, ha ez füvet öszvetöröd, elveszti; a borral s árpa béléssel egyben a csipőcsont fájlalókat megorvosolja, amint hogy kórságosoknak is hasznosan adhatják bé, kik ennek szaglásával hogy felköltek légyen, gyakorta hallottuk; sőt sokan mondják, hogy az ilyeneknek fekudniek kelljen gyenge balsamfüven.

Levelét ha megtöröd, és gyapjú közé hinted olajjal egyben, a kificamodott részekre hasznosan kötheted, ismét a körülégett részre disznó kövérivei jó lesz rákenni. Csakhogy az fekete balsamfüvel ne

177