Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Alexikepus, avagy Orvos kert

facsart vize is, ha egy kévéssé melegen reá csinálod eleinte, mivel a keserű kormokat és égett és apró szikráit a sűrű bőr alól kihozza; s a bőrt megtágitván, elereszti, mely dolog több egyebekkel együtt, s ez következendőkkel is próbált dolog.

A fejér vereshagyma bélit belől vájd ki, afelől a része felől, melyrül csírázik, s jó terjékkel és citromvizzel meggyurván; töltsd bé s felül lyukát bécsinálván, azon darab héjával, amelyet kikerekitettél, s papirossal csináld bé jól, vagy pergamennel, s kötözd le, s meleg hamuban addég süssed, mig jól meglágyul; úgyhogy felé ha nyomod, kijöjjön, ennél hasznosabb alig van valami a pestis ellen; csakhogy mindjárást izzadj. Ezen vereshagymát, ha kivájod belől, amint imént mondok és kömény porral megtöltöd, s megsütöd és kifacsarod füled siketségére igen fog használni. Egészséges ismét ha nádmézzel egyben eszed, vagy mézzel sülve, vagy főve s nagy segítségekre lesz a nehezen lehellőknek és hurutosoknak, mellé tévén kevés vajat. Ha a vereshagyma vastagabb héját hév hamuban megsütöd, régi főfájás ellen hasznos lészen; melegen darabját fülbe tévén, rósavizzel és borostyán olajjal, ismét nedves gyapjúval, mely egész füledet béfogja. De ezeket a parasztoknak és alávaló köznépnek, nem a gazdagoknak Írjuk.

III. ÁGY. A kerti fokhagyma és annak orvos hasznai

A mezei parajok és ház hasznára valók között, igen közönségesnek lenni ezt, oly paraszti dolgok tanulója nincsen, aki nem tudná. Innét Sotion, egy a görög szántóvetők s orvosok között, azt Írja, hogy a fokhagymát ha ételben eszed, vagy gyomroddal által ellenben felkötöd, a gelisztát gyomrodbul kiűzi, flástrom gyanánt a viperáiul, vagy dühös kutyáktul megmartakat igen segít, sőt aki ezt ette, akkor a kígyó és csúszómászó állat mérgétül ne féljen. Mely dolognak a görögök, arábiaiak és deákok után bizonyságára előhozom hassiai Eubanust, ki a fokhagyma erejéről igy szól.

így ellenek nem áll mérges állatoknak

Semmi patikának szerszáma s kígyóknak.

Melyet régen Eubanus előtt megbizonyitott a fürül iró poéta igy szólván.

Ha skorpió s kígyó marást tested senyved,

S ezt megeszed, avagy magad véle kened.

S akármi mérges is, nem fog érni téged,

Kutyamarást is mézzel s ezzel kenjed.

Ismét úgy gondolom, helyesen Írja Volaterranus, hogy ő idejében volt egy paraszt ember, ki midőn a mezőn fekünnék, s tátott száján tudatlanul a kígyót béeresztette volna; sok hagymát évén, mint jelenvaló orvossággal meggyógyult légyen; gennyedtségét, mindazáltal és halálos mérgét (csudálatos dolog) feleségére által öntötte. Az honnat eszedbe veheted, hogy a fokhagymát a parasztok terjékeknek igazán hivatni; mivel ennél sem hamarább való, sem bizonyosabb orvosság nincsen a méreg, s mérges állatok ellen. Melyre célozott Vergilius, mind derék filozófus, mind természet titkainak tudós orvosa.

Thestilis hévségtül néked forralt ember,

Fokhagymát és kakukkfüveket öszvetör.

Oka lehet az, hogy a kígyóknak minden, ami igen szagos, ártalmas, avagy hogy a fokhagyma elszáradt embereket megújít, erőt erősít és megtart, mely végre igen szép lészen az Aemilius Macer verseit hallgatni.

160