Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

öl — 1,896 m láb — 0,316 m

Amaranthus tricolor — tarkalevelű disznóparáj

Caryophyllus indicus — indiai szegfű, □ianthus indicus öreg — nagy

Calendula — helyesen: körömvirág

Leucojum — nem Leucojum, hanem Matthiola incana

együgyű — az egyszerű, szimpla virágot jelöli

szinüekbül és vörös feketéssel pettyegetettekbül. Egy szóval, mennél szebb, teljesebb, nagyobb szegfübül szedik az magot, annál jobb lészen. Ezt pedig két nappal holdtölte előtt köll leszedni és akkor vetni is, ha jó jel vagyon és kedves szél, úgymint napnyugati szél. Egyébként ha azon nap ezek öszve nem találkoznak, inkább más hónapban, azon napokra hagyja ember az ültetést, mig jó jelei nem lésznek. Ezek az szegfüvek, melyeket magon vetnek, ritkán maradnak két esztendőnél tovább; hanem ha télben az pincébe viszik, az valamennyire tovább tart. Azért köll minden esztendőben bőven vetni.

Caryophyllus indicus. Sárga rósa, kinek nincs igen jó szaga, öreg, teljesvirágu. Vannak apróbbak is, narancsszínű, mint az bársony; ezeknek magvok megmarad télben is az virágjában; de ne pestiskor, mivel mérges, főképpen ha az ember szájába vészi, vagy megeszi.

CXXII. Calendula, kenyérbél virág; noha ez magátul is női az táblákban, de mivel ezek közönségesen csak együgyüvek, azért azokat ki köll a táblábul szaggatni és azokat, kik az ganéjos földbe holdtöltére vettetnek, helyekben ültetni; a magokat is holdtöltére köll szedni.

Leucojum, nyári viola; vörös, szederjes szinü, vörös, fejér, vörössel pettyegetett, test szinü. Ezt is két nappal holdtölte előtt köll vetni és elültetni, mint az szegfüvet, mindjárt kikeletkor; kedves jelben — az mint oda fel meg van Írva. Az magvát is hasonlóképpen, két nappal holdtölte előtt köll szedni az együgyüekrül, mert az teljesek nem hoznak magot.

Canna indica, indiai nád; olyan, mint az nád, de az levelei hosszú széles, fölül szép vörös cinóberszinü virágok függnek egynéhány an alá rajta; némelyek sárgák és pettyegetettek, a virágok lehulván, egy gesztenye formára nőit héjban lévél; feke-14