Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Nadányi János: Kerti dolgoknak leírása (1669)

felső héját el ne rágja, mert azután nem nevekedhetik, kiváltképpen, ha gyenge lészen. De azáltal palántálásrul hátra vagyon, hogy kevés beszéddel szóljunk, Columellábul és Pliniusból.

Minden élő fákat, minekelőtte által palántálod veres miniummal jegyezd meg, hogy mikor eltészed azon égnek részére nézzenek az ő részei, melyre az ő veteményekben néztenek; másképpen mind a meleg, mind az hideg fog ártani, azokrul a részekrül, melyek szokások ellen másfelé tétettenek. Azért azáltal palántálásban, ugyanazon ég részére való nézését, amint oda feljebb megírtuk, megtartsad, hogy amely része ezelőtt délre volt; most északra lévén, meg ne fagyjon, vagy amely rész északra volt, most délre lévén meg ne hasadjon, amint irta M. Cato és őutánna Vergilius a deáki szántásvetésnek, igen szépen szóló tanítója; ez versekkel:

„Égnek is ő része fahéjon jegyződik, Mint először állott, mely részt dél megsütött,

Es mely része fának éjszaka terjedőit. Úgy rendeld: ily dolog kicsiny, mihez szokik.”

Legtöbben, akik erről Írták, azt mondják, hogy két esztendősnél kisebb, vagy három esztendősnél öregebb élő fát által ne palántálj; Ítélik azt is egyszersmind, hogy csak úgy ne hagyjad, hogy gyökerei valamint ki ne száradjanak. Ismét észak felől, vagy égnek északi részéről, mind télnek kezdetéig, mikor a szél fu, ki ne ássad az élő fát, vagy azoknak a szeleknek eleikben ki ne tégyed, mert igy kihalnak, minden földdel bánok esmeretségek kívül. Igen hasznos lészen az is, ha a föld, melyen nevelkedett az élő fa, a gyökérhez ragad és egészen hanttal együtt környül kötözik, mely okra nézve Cato azt hagyja, Májvirág hogy kosárokban által palántáljuk.

136