Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)
Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)
A KÖNYVNEK BEFEJEZESE Édes magyar kertészem és gyümölcsös fák körül serényül forgolódó gazdám, inteni akartalak ez kis toldalékommal, s kérni azon, hogy ennek a könyvnek rövidségén és kicsinységén meg ne botránkozzál; ha főképpen több Írást vártál és oktatást kertészségednek és gazdaságodnak továbbéli előmeneteledre. Mert ime véletlenül az kegyetlen halál, mintegy megharagudván az könyvnek autorára, hogy immár e sok gyümölcsös fákkal, talán valami paradicsomi életfát is hoz bé az megromlott hazánkba, melynek gyümölcse ételéből erejét és életét a Magyar Nemzet fullánkja ellen úgy megvastagíthassa, hogy vagy soha, vagy igen későre haljon meg; és igy prédául nem könnyen essék éhező torkának; őtet magát, mint téged, igen szerető Atyádot és hasznos Írót foga elő az trencséni hévízben és Szent Iván havának második napján fojtá meg nagy fájdalmakkal az te keserűségedre. Kinek immár halála után, hogy pártfogója légyek, mint szerelmes Atyámfiának és kedves Bátyámnak, reá kényszeritett az félben hagyott Írása, mely ha éppen meg lehetett volna, az mint magában a jó páter elintézte volt, talán neked is édes kertészem, nagyobb hasznodra és gyönyörűségedre lett volna. De kérlek, vedd ugyan jónéven ezt a keveset, mint kedvedért örömest fáradozó Atyádnak harmadik könyvét; és minthogy ezen a világon meg nem köszönheted néki ebbéli fáradságát; mondj érette a másvilágon lévőért bárcsak egy Miatvánkot és ilyen hálaadásodon — tudom — hogy lelke megnyugszik. Költ Posonban, Mindszent napján, 1666-ban. 125