Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

fahéjat, szegfüvet, de a szegfűből nem kell sokat belé tenni, mert megkeseríti. CCCXLIX. Másképpen is csinálhatni, minekutána megáztatják, amint mondám; azután tiszta vízben megfőzik, hogy lágy légyen, de ne igen; azután tiszta ruhára, vagy szitára rakják, hogy megszáradjon. Az meglévőn, törött füszerszámmal meghintik, amint oda fel. Azután letajtékozott mézbe, vagy nádmézbe rakják, s egy kevés ideig megfőzik; leszűrik a levét, s megént reá töltik és kővel megnyomtatják. Némelyek, minekutána elsőben megfőzik és megszárasztják, füszerszámot gyukdoznak belé; úgymint fahéjat, szegfüvet, narancshéjat; ez igen kedves szagot ád néki. A dióliktáriom az emésztést megerősíti, a gyomrot megmelegiti és a főbe menendő gőzöket leszállítja, a méregtül is megoltalmazza az embert. Némelyek elmennek, minekutána egy étszaka vízben állott a dió, egy marok sót vetnek a vízbe és abba áztatják. Avagy a diót maró sós vízben áztatják, vagy négy napig; azután kivészik és három vagy négy tiszta vízben kimossák és megént három vagy négy étszaka megáztatják, hogy a só kimenjen belőle. Azután főzik meg, amint oda fel, de elébb füszerszámmal megspékelik. Ha igen megvizesednék a nádméz, szűrjék és főzzék sűrűbben, tajtékoztassák le tyukmony fejérével; szép tiszta lészen.

CCCL. Még másképpen is csinálják, le kell szedni, amint oda fel; és hosszattában három vagy négy metszést kell rajta tenni, hogy inkább járhassa a viz. Ezek mindjárt meghámozzák és legottan fél meleg vízbe hányják, s meleg hamuba tészik másodnapig; azután kivészik és friss vízben megfőzik és minekutána elvészik a tüztül, megszárasztják és megént friss vízbe hányják mindaddig, mig a keserűségét elhagyja. Azután jó fejér borba megfőzik, igy száz dióhoz egy pint bort vésznek, s meg annyi

vizet, és akkor vetik belé a sót. Mikor pedig látják, hogy elégségesképpen megfőtt, kivészik a diót és jól megszárasztják, megspékelik citrom héjával, füszerszámmal, s azután főzik meg nádmézben. Ha egy kis vizet töltenek a nádmézbe, hamarább elolvad. Három fertály nádméz elég egy font dióhoz. Ha jól megfőtt, tedd egy edénybe és hagyd egynéhány napig fővet - len, de a levet reá kell tölteni. Az ilyen diót méz és nádméz helyett, jól megfőtt édes mustban is főzhetni; csakhogy nem oly kedves, mint a méz, avagy nádméz. CCCLI. Nyers és éretlen mogyorót is, nádmézben csinálhatni mind héjastul; ha megfőzik vízben, meglágyul. Azután megént megszárasztják és nádmézből levet csinálnak reá, mint oda fel, s abba tészik és főzik jó ideig a mogyorót; és úgy hagyják két napig benne. Azután ismét főzzék meg a levet, tegyék a mogyorót egy tiszta edénybe, töltsék reá a levet és tartsák meg, igen jó a vérhas ellen.

CCCLII. Egresbül, éretlen szőlőből, Szent János szőlőcskéjébül és másfélébül, ha kifacsarják a levét és ha ki akarja, megfőzi egy kévéssé, s megtisztított nádmézet tészen belé, jó izü liktáriom lészen. Megáll esztendeig is, ha egy kevés faolajt töltenek reá, zsázsa gyanánt, s étekbe is élhet véle. Ha ecet helyett akarnak véle élni, nem szükség a nádméz belé. Az erőtlen szőlőt egészen is csinálják, főképpen a szagos szőlőt; de ne légyen ilyen kemény, hanem egy kévéssé lágy. Szedd le ezt a csutkájárul, avagy hagyd annak a felét rajta, mesd mindeniket hosszattában kétfelé; hányd tiszta vízbe, hadd tégyen egy forrást egy kevés vízbe, s egy kevés sóval, hogy meg ne hagyja a zöld színét. Minekutána egy kévéssé felforrott volna, vedd el a tüztül és fedd bé egy ruhával, hadd hüljön meg azon vízben, amelyben megfőtt; azután vedd ki a vizbül, szárazd jól meg, tedd a

120