Surányi Dezső: Magyar biokertek a XVII. században (Budapest, 1987)

Lippai János: Posoni kert (1664 - 1667)

apróra metélt citrom iiktárioniot, bécsi­­nált narancshéjat és több effélét tésznek; igen jó a gyomornak. A fényes liktáriom­­ban pedig, hogy hamarébb megaludjék, viza hólyagot tésznek némelyek. CCCXXXIX. Mások vízben megfőzik lágyan, azután tiszta deszkán meghüvösi­­tik és szépen meghámozzák, lemetélik a torzsárul és egy alabástrom vagy már­­ványkőbül csinált mosártörővel megtörik és mennél tovább törik, annál fejérebb lé­szen. Azután megtisztított nádmézbe té­­szik, amely jó sűrű és nem sokáig, hanem hértelen főzik és szüntelen keverik, hogy meg ne pörkölődjék és mennél hamarébb bánnak véle, annál szebb és fejérebb lé­szen. Ilyen fényes liktáriomot csinálhatsz másféle leves gyümölcsökből is, úgymint szilvábul, cseresnyéböl, meggybül, myro­­balánábul, etc. Ha ki azt akarja, hogy a birsalma lév szép piros légyen, szép las­san főzze őtet és mennél tovább főzi, an­nál vörösebb lészen. Ha ki a citromnak a leves bélit kimetszi, kifacsarja és a birsal­ma levével együtt főzi és nádmézzel meg­édesíti, igen jó liktáriomot csinál. Hasonló­képpen friss lemonia levet, birsalma-, barack- és alma- s más lével is főzhetni. CCCXL. A birsalmábul szirupot és ju­­lepet csinálnak. A szirup nemigen külön­bőz a juleptül, hanem hogy amaz, sűrűbb ennél. Amazt ugyanazon kifacsart lévből főzik, ha két fontot vésznek, ahhoz letaj­­tékozott mézet, vagy nádmézet, négy fon­tot, friss kutvizet, hat fontot, s együtt megfőzik lassú tűznél; amint oda fel. Az­után, hogy megtarthassák esztendeig is, egy üvegbe töltik, melynek hosszabb a nyaka és szoros szája vagyon; töltenek azon felül két ujjnyi szélességre, jó édes friss faolajat, hogy meg ne penészedjék. Ezent cselekedjed minden sziruppal, ha sokáig akarod tartani; azután csináld bé a száját, hogy ki ne menjen az illatja és tedd negyven napig a verőfényre. Ennek mér­téke az, hogy három font lévhez négy font tisztított nádmézet vegyenek. Amely lév savanyu, avagy borbul és ecetbül csi­nálják; nem kell azt semmi réz vagy vas fazékba főzni, mert Ízetlen lészen tőle, ha­nem mázos cserépedénybe. Efféle sziru­pot, avagy magánosán isszák kalánkával, avagy szomjúság ellen friss hideg vízben jól öszvehabarják és ha igen édes, ennyi­hány csöpp spiritusz vitriolt, avagy kénes alkoholt tésznek bele és attul megsava­­nyodik. CCCXLI. Aki akarja, más gyümölccsel is öszvecsinálhatja a birsalmát; úgymint nyospolyával, kökénnyel, csipkével; de ezeknek ki kellene a magvokat hányni. El­sőben a legszebb és jobban megérett birs­almát hasítsák kétfelé egy kőkéssel, a magvát és belső köves torsáját tisztán ki­vegyék, minden birsalmát hét vagy nyolc­felé metéljék, amint annak nagysága enge­di. Azután fonnyasszák, avagy főzzék meg, mint a liktáriomnak, hogy meglá­gyuljon; azután hadd száradjon jól meg, gyukjanak szegfüvet és apróra metélt fa­héjat belé, töltsenenek tajtékjátul megtisz­tított mézet, vagy nádmézet reá; akinek képes keménysége vagyon, de ne légyen meleg, mert megkeményedik a birsalma tőle, ha a birsalma jól meg nem érett. Effé­le almához, nyers nyospolyát s kökényt vehetnek; gyukjanak füszerszámot belé, rakja az almával tiszta mázos edénybe; nyomtassák meg jól, hogy felül ne lebeg­jen, hanem a méz légyen felül, ha a szi­rup, avagy méz valami vizet vett volna magához, megént letöltsék és keményeb­ben megfőzzék, mig elégséges kemény lé­szen. Némelyek a mézhez megfőtt édes mustot vésznek, és azzal együtt főzik, s el­­vészi a méznek szagát. CCCXLII. Cseresnyét, meggyet, Ha­­lyagmeggyet ennyihányképpen csinálják 115

Next

/
Thumbnails
Contents