Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
A sömörös kosborral a Nyárkútrét melletti nyílt gyepen találkoztunk, amelynek egy kisebb populációjának egyedeiről a virágzatot minden évben valaki rendre leszedi - sajnos. A virágai fehéres színűek, liláspiros pettyekkel, de a virágai kicsik; szemben magával a növénnyel, amely 70 cm magas. Pedig ha hagynák békén elvirágozni, május végétől augusztusig csodálhatnánk e szép növényt, s ami még fontosabb - ivaros úton már sokkal nagyobb állománya lehetne a nagyezerjófüves árokpart környékén. Nem! - „a virágja köll”, mert egyesek szeretnek pusztítani és gyűjtögetni, hogy a virágszál egy hét után elpusztuljon. A vitézkosbor (Orchis militaris) csak az üde, nyiladékokban lelhető meg, egyes kutatók szerint igazi pionír orchidea-faj, azaz ha valahol megjelent, hamarosan más fajok feltűnése is várható. A háborgatott területek tipikus helynek számítanak, pl. az oroszok lődombjai környékén Nagykőrösön, sőt akadt példánya a vasúti töltés oldalában és felhagyott homokbányában is, holott a bokorerdők és láprétek lennének az elsődleges termőhelyei. A homoki tölgyesek létét önmagában is bizonyítja a vörösbama nőszőfíí, annak száraz gyepfoltjain és a fehémyáras-borókások esetleg nyárfás foltjaiban él meg. Előfordulása salamonpecséttel, gyöngyvirággal azt is jelzi, hogy azt főleg a gyöngyvirágos tölgyesekben leljük meg. A jelenlegi állománya 264 tő, bizonyosan több is lehet, mi azonban csak eddig jutottunk az állomány felvételezésekben. Virágai nagyon látványosak, szinte csillagszemek, orchidea-voltuk dacára is, a közelebbi képek alapján elég nehezen ismerhetők fel. Maga növény 40-50 cm magas példányai jelzik, hogy valóban orchideáról van szó. Roppant érdekes a piros madársisak megporzási stratégiája, mivel megporzásában sem pókokra, sem más rovarokra nem számíthatna, mert a nektárja kevésbé vonzó a rovarok számára. Viszont a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia) és a piros madársisak virága nagyon hasonló, a rovarok jelentékeny része nem tudván érzékelni a színbeli eltérést, a mindkét faj virágait akkor is felkeresik, és elvégzik a megporzást. Ha viszont elmaradt a rovarmegporzás, önmegporzás által köt magot és hoz toktermést az orchidea-faj. A madárfészek pedig már-már a trópusi orchideák sajátos életmódját követi. A levelei csökevényesek, sápadt színűek, egész sűrű erdőben is megél. A gyökérzetéről kapta a nevét, Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály nevezetes Füvészkönyvében azt madárfészekre hasonlítónak írták le. Meg is maradt a neve madárfészeknek. E faj korhadékon él, de csak úgy, hogy különféle talajlakó gombákkal szimbiózist alkot, ezzel képes csak tápanyagokhoz jutni. A régen pemyikének is nevezett orchidea-faj virágkocsánya elcsavarodik, így a virágai szemben átellenesen helyezkednek el. Számtalan hangya, légy-és bársonylégy, lepke is látogatja virágait, vagyis a megporzása nem lehet kétséges. Nem a homoki tölgyesek egyedüli ritka faja, szinte minden hazai őshonos erdőtársulásban megvan. Jelenléte az Alföldön öröm. CKU 10(23): 13. 88
