Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Túzokvártán
Ezt a veszélyeztetett asszociációt a következő növényfajok alkotják: buglyos zanót (Cytisus austriacus), szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), csuklyás ibolya (Viola ambigua), pusztai meténg (Vinca herbacea), aranyfürt (Aster linosyris), szarvas kocsord (Peucedanum cervaria), hengeres peremizs (Inula germanica), macskahere (Phlomis tuberosa) és helyenként a törpemandula (Prunus naná) kökénnyel (Prunus spinosa) is keveredhet, szinte társulásként élve együtt. Veszélyt a vegyszerezés, a nagyfokú termőföld kihasználás, az utak felszámolása, mindenhová való szőlő-és gyümölcstelepítések okozhatnak. A tollas szálkaperje (Brachypodium rupestre) csak akkor jelenik meg a kevert társulásokban, ha a csepleszmeggy (Prunus fruticosá) kerül uralkodó helyzetbe, s inkább a molyhos tölgyesek, sőt a karszt-bokorerdők kísérő, cserjés társulása. Az erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a selymes zanót (Cytisus ratisbonensis), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys), vagy a színeváltó kutyatej (Euphorbia epithymoides) talajtani eltéréseket is sejtet. Az Alföldön e társulás csak az előbbivel keverten jelenik meg, vagyis merőben más módon, mint a Mecsek-Villányi-hegységben vagy Sopron környékén. A tatárjuharos tölgyes a pannon erdőssztyepp klímazonális alakja, ami extrazonálisan sosem jelenik meg. A talaja lösz vagy pannon agyag. Jellegzetesen fás társulás, benne a molyhos és csertölgy (vö. Cserő nevével!), kocsányos és kocsánytalan tölgy, mezei juhar (Acer campestre), európai vadkörte (Pyrus pyraster), továbbá kökény (Prunus spinosa), egybibés galagonya (Crataegus monogyná), varjútövis (Rhamnus catharticá), kutyabenge (Frangula alnus), ostorménfa (Viburnum lantaná), veresgyűrű som (Cornus sanguined), fagyai (Ligustrum vulgare) és csepleszmeggy (Prunus fruticosá) és 2-3 vadrózsafaj (Rosa canina, R. spinosissima, R. gallicá) alkotja a vezető fajokat. Nagyon gyakran találkozhatunk, főleg tavasszal nünükékkel: errefelé a közönséges (Melóé proscarabaeus) és a magyar nünüke (Melóé hungaricus) is megél. A társulás gyepszintjében sárga sás (Carex flava), tarka nőszirom (Crocus variegatá), bársonyos tüdőfu (Pulmonaria mollis), macskahere (Phlomis tuberosa), pázsitos (Iris gramineá) és törpe nőszirom (I. spuria), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), magas gyöngypetje (Melica altissimá), fekete lednek (Lathyrus niger), borsóképű lednek (L. pisiformis), nagyezerjófu (Dictamnus albus), méreggyilok (Vincetoxicum officinale), sátoros margitvirág (Leucanthemum corymbosum), pusztai csenkesz (Festuca rupicolá), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) és még más, tucatnyi faj alkotja az élet-együttest. Az imádkozó sáska, tarkalepkék, farkasalmalepke, különféle szenderek, számos araszoló hemyójú lepkefaj, gyapjaslepkék, valamint a cserjeszintben és a talajon fészkelő madarak, falánk hangyák, szarvas-és orrszarvú bogarak alkotják a nagy életegyüttest. A gyurgyalagok pedig szinte a „hátteret” színezik a löszfalaktól kiindulva. A gyöngyvirágos tölgyesekkel kapcsolatban két komoly aggodalma van a botanikusnak, az egyik a természetes formációként a tölgyesekben termő gyöngyvirágot sajnos, tömegesen gyűjtik, így az ivaros szakasza e növényeknek nem 86
