Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Szalakótapárok
körülmények, a bábban befejeződik az állat fejlődése, a bonyolult átalakulási folyamat végén az imágó bújik elő. A hazai állatközösségekben igen fontos szerepet töltenek be. CKU 2000. 8 (38): 12. SZÁRTALAN CSÜDFŰTŐL A HOMOKI NŐSZIROMIG Az értő szemek számára a természet szinte bárhol a világban, tanulságos érdekességeket is rejt. Különösen igaz ez Dél-Pest megye édeni refúgiumaira, vagyis ahol a régi és természetes növénytakaró foltokban megvan, megmaradt. Szinte szólamként hallani újabban a globális felmelegedésről, az elsivatagodásról, holott ha a Földet egy jól működő rendszernek tekintjük, akkor ugyanannyi napfény, ugyanannyi hő éri azt, de különböző okok miatt egyre kiegyenlítetlenebbbül oszlik meg. A szólam közben elfelejtjük az emberi civilizáció felelősségét. Közben a csapadék eloszlása is egyre kiszámítatlanabb, a meleg és váratlan hideg is egyre váratlanabbul jelentkezik meghatározott területeken. Régóta ismert, hogy ahol a természetes növénytakaró, akár csak foltokban, megmaradt, minden háborgatott terület élővilágához képest, jobban elviseli a változásokat. Invázív fajok ritkábban lépnek fel, a parlagfű (Ambrosia elatior) nem nyer életteret, vagy niche-t, s a rátelepülő állatvilág sem az amerikai és más fajoktól lesz jellegzetes... Most három olyan Cegléd környéki vadvirágot mutatunk be, amelyek a szárazságot és a meleget jól tűrik, vagy azért, mert déli kitettségben élnek, vagy a lösz és homok talajok melege és víztelensége számukra természetes adottság. A szártalan csüdfíí a Vásártér mögötti romlásra ítélt területen dacol az emberi ostobasággal, szinte elbújik a talaj színén, pedig a lösz és homok dombokon ritka és nagyon is veszélyeztetett pillangós növényfajunk. A Kiskunsági Nemzeti Parkban egy populációban sincs annyi egyed, tő, mint amennyi Cegléden: kellőképp féltjük is... Az Astragalus excapus (szártalan csüdfíí) a Pillangósvirágúak családjába tartozik, összetett levelei és nyele finoman szőrös, védve bizonyos rovaroktól és az erős párolgástól. Mivel puszta gyepekben fordul elő, nyári hetekben akár 45-50°C- ot is képesek elviselni a szövetei. Nem véletlen, hogy a növényektől mentesnek hitt sivatagokban a szárazságtűrő fajok, mint flóraelemek döntő része e családhoz, a szártalan csüdfíí rokonságába tartozik. Ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy más rokonai pedig szinte a sarkalatti övezetig „merészkedtek”, vagyis e család fajainak alkalmazkodóképes80
