Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Turjánok titkai (mocsári teknős, vízisikló)
reit Herman Ottó leírta, néprajzilag Szilágyi Miklós is foglalkozott a kérdéssel, de a lehetséges fogási praktikákkal magam nem kívánok tippekat adni... A réti csík általában éjjel keresi táplálékát, részben állati, részben növényi szervezeteket, planktonokat fogyaszt. Május végén-júniusban ívik, párosával úszkálnak a békalencsés víztükör mélyén, majd a nőstény több csomóban 80-100 ezer ikrát rak le. A lárvák fokozott oxigénszükségletét speciális szervek segítik, a kifejlődött példányok hosszabb időt szárazon, szabad levegőn vagy sáros talajban, tocsogókban is képesek elviselni. Két év után ivaréretté válnak a lárvák, a hosszuk maximum 30 cm lehet, de Cegléden ennél nagyobb példányt is sikerült mérésre kiemelnünk. A megnyúlt testű halfaj feje kicsi, apró pikkelyű, a csíkozottsága jellegzetes, a víz színéhez képesek alkalmazkodni, ez sajátos mimikri. A táplálék keresésben a bajusz szárak segítik, felső állkapcsán négy, az alsón hat szál figyelhető meg. Eszmei értéke 2.000 Ft. A lápi póc (Umbra krameri) sokkal veszélyeztetettebb faj, mint a réti csík, következésképp eszmei értéke is jóval nagyobb (50 ezer Ft). Zömök, 8-10 cm nagyságú, nagypikkelyű halfaj. Úszóinak sajátos felépítése lebegő helyzetet biztosít számára, így könnyebben jutnak táplálékhoz. Teste vöröses színű, így a tőzeges tavak vizében kitűnően el tud rejtőzködni. Oxigénigénye nagyobb, mint az előbbi fajnak, mégis a segédszervek segítséget nyújtanak neki. A Duna-Volga közti nagytérség vizeiben még mindenütt megtalálható. Sajnos, számuk nagyon megfogyatkozott az elmúlt évszázadban. A víz hőmérsékletére igen érzékeny, részben ezt a tulajdonságát használták ki a fogásukban a lápi emberek. A lápi póc „pipál”, mert a száján át légköri oxigént is képes felvenni. Lesből támadja meg a zsákmányállatokat, elég falánk halfaj. Étrendjében bolharákok, szúnyog-és szitakötőlárvák, vízibolhák stb. találhatók. Melegedő vízben a színe élénkül, ez jelzi, hogy ívásra készülődik. A nőstény fészket épít, a ficánkoló udvarlás és nász után 1-200 ikra kerül a rejtekhelyre, amelyet a szülők gondosan védenek. Második évben ivarérett lesz a lárva, de a szaporodásra alkalmas évek száma kevés, hiszen az 5. évet a legritkább esetben élik meg: ezért is veszélyeztetett. Herman Ottó e két faj hasznosításáról még így írt: „Házánál a csíkot hordóban tartja, szegénye pedig szívesen megeszi a póchalat is, mely itt hihetetlen sokaságú, úgyhogy még maiglan (mostanság) is sertések hizlalására, kacsák etetésére használják.” Hankó újabban felvetette elterjesztésének, szaporításának a gondolatát, mivel hatalmas mennyiségű szúnyoglárvát képes elfogyasztani. A réti csík, mint a Sárréten, melyet Szűcs Sándor olyan szépen megírt, e hal egy régi ceglédi étel alkotója volt. Ez az ún. csíkos káposzta, melyet böjtidőben a régiek a disznóhúsos töltött káposzta helyett fogyasztották. Ez ma nem ajánlott, hanem természetvédelmi értelemben tiltott ételféleség, mert mind a csíkhalak, mind a pocok védett fajok. A csíkhalnak van még egy sajátos tulajdonsága, ha partra teszik, vagy kézben tartják, nyivákol és ha tud, nagy ugrásokkal visszame59
