Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Baglyok Cegléden

s a tejeskarmák között a csomagtartóra kerültek. 8-10 km-nyi kerékpározás után a gyümölcsöt a kosárba öntve megszínelték, s általában az első piacon eladták. Ha mégsem, visszakerült a zsákba és irány vissza, majd a kamrába, ezt követte az újabb piaci út.

Legalább száz éven át ez volt az útja a környékbeli gumibaracknak, sokszor csak annyira foglalkoztak e ritka gyümölcsfajjal és fajtáival, hogy elfogyasztották. Pedig ha a múltban a felbukkanását jobban tisztázzuk, kiderülhet, valahonnan a Duna bal parti részeinek területeiről, vagyis a Dunántúlról kerülhetett ide a gumibarack. A római Pannóniában ugyanis számos maglelet igazolja, hogy foglalkoztak termesztésével. Azt is tudjuk már, hogy a rómaiaknak békésebb időkben élénk volt kereskedelmi kapcsolata a környező, Dunán inneni barbár népekkel.

Vagyis ahogy a Duna-Tisza közére került és meghonosodott a kopaszbarack, nagyon is érthető. A századfordulótól keltezett híradások szerint a gumibarack bőven termett a város környéki homokon is. Különösen értékesek voltak a csemői fák gyümölcsei, sőt a kutatóintézeti források szerint a magvai is. A CT. 2630 alanyfajta ugyancsak e fajtakörbe tartozik, amelyik megfelelő alanyféleség egyes nektarin barackok számára. A nyársapáti, újszilvási, tápiószőlősi, alberirsai, mikebudai, ceglédi határban mintegy 4-5 ezer gumibarack fa termett 1959 táján. A tagosítással és a fák kiöregedése miatt a számuk hirtelen csökkenni kezdett...

Jó lenne még, amíg nem késő, a jellemzőbb változatokat leszaporítani, akár termelési, akár helytörténeti célokat követve, mert ilyen fákból lehetne utcafásítást kezdeni, mint tették Kővágóőrsön, Akaiiban mandulából, vagy Szatymazon őszibarackból, Nagykörűben cseresznyével, Penyigén pedig Nemtudom szilvákkal. A csemői gumibarack pedig egészen különleges és értékes termék volt, ezért kár lenne veszni hagyni, hiszen élő múzeumi tárgyak. Elsősorban mint friss gyümölcs, vagy befőttnek kiválóan alkalmas (nem szükséges hámozni), de magjáért még faiskolások is kereshetik.

A gumibarack nem ismeretlen a mai termesztők körében sem, csak a duránci jellegű ipari barackok, többnyire, ha fehérhúsúak, s ugyanarra a csoportra utalnak. Ezeknek is megvan a „gumi”, azaz rugalmas jellege, legfeljebb azokat nem a nagybani piacra, hanem a konzervgyárakba szállítják. Feltétlenül megérdemelné a csemői gumibarack, hogy neve is megmaradjon - termőfáival együtt.

Termesztésében semmiféle különleges eljárás nincs, így az őszibarackokra jellemző fitotechnika alkalmazása elégséges. A téli lemosó permetezés, a vegetációban végzett néhány további permetezés mellett, ha a területet nem sújtja nagyobb levéltetű invázió - egészséges gumibarackok nevelkednek. Az eddigi ismereteink szerint Zöldhalom, Csemő és Nyársapát környéki homokon a legöregebb gumibarackok, 40-50 évesek. Védelemre érdemesek, mert múltunk élő emlékei. CKU 2001.9(33): 13.

47