Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Baglyok Cegléden
Ezek a fák valóban a múltunk tanúi, a Szabadság tér fácskái a millennium évében még tágas teret rajzoltak a lakók elé, ma már dús növényzetű közpark lett belőle. Olyan példákkal sikerült azokban az években a közvéleményt és a közhangulatot e nemes ügy mellé állítani, minthogy július derekán mérjék meg a léghőmérsékletet délben a Rákóczi úton és a Kossuth Ferenc utcában. Nos, az akkori mérések szerint a hőmérsékletben a különbség 11°C (!) volt, a páratartalomban pedig épp a dupláját mértük a Rákóczi út javára (30 %). Ezek az adatok annyira érthetőek voltak, hogy amikor a Gubody-parkban felvételeztük a fákat és ebből az éves oxigén-termelést kiszámítottuk; kiderült, hogy az mintegy 1.200 (!) ember tiszta levegőjét biztosítja — éves viszonylatban: nem okozott döbbenetét... Máskor arra hívtuk fel a figyelmet, hogy az ostorfák oltalmazásával nem a fejlődés gátjai akarunk lenni, hanem bemutatva azt, hogy a sózás és a nagy forgalom dacára is, lehetséges normális és lombdús környezetet fenntartani a város fő utcáján. Ahol azonban valami beavatkozás volt szükséges, a humán szempontok kaptak mindig elsőbbséget. így például néhol légvezetékek húzódnak, ott nem ajánlatos hársakat telepíteni, ha volt, drasztikus megoldást találtunk. Persze a Külső-Rákóczi úti hárssor elvesztését még mindig okkal sajnálhatjuk. A japánakácok visszaszorítását természetvédelmi szempontból is szorgalmaztuk, hiszen az augusztus elején virágzó fa termése, majd őszi lombhullása esős időben csúszóssá teszi a járdát. Nem értettünk sosem egyet, ha valamelyik fa, cserje útkereszteződésben zavarta a kilátást, ha ezt a város következetesebben felkarolja korábban, a balesetek számában jobb adatok jelentek volna meg. Fájdalmas tény persze, ha a kezeletlenség miatt a Hattyú utcában a „füzekhez nyúltak”, vagy a Gerje-telep sportpályánál az ilyen fákat okolták - és megbüntetve azokat, csúnyán levágták ágaikat - az illegális „tomásznézők” távoltartására. Ma már a Gerje-pályávai ilyen gond nem lehetne, se sportklub, se néző... Nagy csaták árán a Pesti út elején sikerült hosszú évek háborúságai ellenére, két szép vadgesztenyét megmenteni, néhai Radnóti Géza házának kertjében lelt hatalmas tölgy miatt egy hatalmas házat odébb húztak fel a kivitelezők. Azóta sem reklamált senki... De a legnagyobb küzdelem a Bútoráruház miatt bontakozott ki az 1980-as években, ugyanis már tudomásul vetették a róm. kát. egyházzal, s a váci püspökkel is, hogy az Oplébániát lebontják. Nos, ekkor jött a fordulat, noha a városi vezetés és építészek áldásukat adták erre az őrült tervre, az országosan védett mogyorók megálljt parancsoltak. Ebben a legnagyobb segítséget néhai Vézner Imre sekrestyés és Ráday Mihály adta nekem. De másfajta megítélést kellett volna, hogy kapjon az a tíz japánakác, melyek a templomajtóig betakarták a Szent Kereszt-templom előtti térséget, amit csak szinte puccs-szerűen lehetett kivágni, szabaddá tenni a tere. Egy V.B. ülés előtt kezdődött el a fák kidöntése, amit még aznap el is végeztek a kivitelezők. Másnapra fordult a háborgó „nép” érzése: megpillantották a kora tavaszi napfelkeltében a sugarakat a Szentháromság-szoborcsoporton... 43
