Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)
Városlakó denevérek
Cegléd-Ceglédbercel közti területen előfordulását azóta tudjuk biztosan, hogy egy hajnali vonatszerelvény évekkel ezelőtt egy fiatal vidrát ütött el. Az óvatosságuk bizonyítékát az egyik nyáron Bordeauax-ban tapasztaltam meg, ahol a tóparton járva, majd csónakból éjjel megfigyelve őket, igen fejlett kommunikációs rendszert használtak az érintkezésre. A vidráknak külön őre is volt, akit az autósztráda igazgatóság alkalmazott... Mivel viszont igen sok legyengült állatot, sőt patkányokat, egereket is fogyaszt, nagyfokú kíméletet tényleg megérdemelnek. CKU 2000. 8 (5): 13. RÁGCSÁLÓK: MÓKUSOK, PELÉK, ÜRGÉK A közönséges mókus csak a Ceglédtől távolabbi erdőkben fordul elő, ahol bőséggel van „makkfa”, mogyoró és egyéb ínyére való táplálék; kivétel a Gyümölcskutató Intézet arborétuma, ahol évek óta éltek. Kerülik az embert, a fogságot nehezen szokják meg, szaporodni pedig így képtelenek. Gyümölcsösökben is szívesen gyűjtöget a mókus, ha dióra akad, akkor a termést alaposan megdézsmálja. Az emberen kívül a nyuszt, a menyét egyes nagyobb ragadozó madarak (baglyok, ölyvek) tekinthetők ellenségének. Szürkés, vörösesbarna az európai mókus (Sciurus vulgaris), de létezik eurázsiai szürke mókus (Sciurus carolinensis) is; nem könnyű a megkülönböztetésük. Területvédők, gyakran nagy robajjal futkároznak, ugrálnak a fákon, de a földre is lemerészkednek. Kiváló a látásuk és hallásuk. Fenyőhajtásokban, a rügyek fogyasztása miatt súlyos kárt okoznak; a veszettséget terjesztik. Nagyon gyér az ürge (Citellus citellus) állománya környékünknek, vannak évek mikor viszont számuk megnő. Időjárás- és növényi termés- függő a szaporodásuk, minek szabályozottságát még sok titok övezi. 30 cm hosszú, jobbára két lábára állva élénken figyel távolra, közeire - ez a megszokott testtartása. Agyagos, mésztartalmú talajokat kedveli, abban építi meg a járatait. Általában minden állatnak külön fészeklyuka van, de teleléskor a biztonságosabb lyukakban csoportosan húzzák meg magukat. Pofazacskós, de nem gyűjt készletet télire, mint a mezei pocok (Microtus arvalis). Füttyögetéssel kommunikálnak egymással, a napsütésnél talán csak a gabonatáblák közelségét kedvelik jobban. Elsősorban növényevők, ritkábban ugyan, de azért apróbb állatokat is elfogyasztanak. A pusztai görény, ölyvek és a kerecsensólyom a legfőbb ellensége; a Bükk lábainál azért telepítettek a természetvédők ürgéket, hogy a kerecsen sólyom élet23
