Surányi Dezső: A ceglédi éden képei. Barangolások A Dél-Pest megyei kistájban (Cegléd, 2008)

Túzokvártán

késztette az itteni dolgozókat. Ha kíváncsiak voltak rájuk s mindenki e büszke pompás párt aggódva féltette. Féltettük őket az autós gyorsszerelmet bonyolító párok továbbadott infor­mációitól, a hangoskodó kakas keltette rossz szándékú tőrbecsalóktól és bizonyos ragadozóktól. Több mint egy évig élt a sűrűben a páva-pár, előbb a róka támadását csak egy fészekaljnyi tojás bánta, majd a második támadás végzetes volt a tojó számára is. A kikelő csibék áldozata lett a gondos anya, s a kakas magányossá lett. Szegény annyira éhezte a szexet, hogy fácántyúkkal próbálkozott kapcsolatba lépni... A kakas még a mostani télelőben is megvolt, majd egyre süketítőbb csend lett úrrá. Nem tudtuk mire vélni, levadászták, tőrbe csalták és befogták vagy valami más történt vele. Ez utóbbi volt a magyarázat, mert a páva nagyon figyelmes és az egyik fán aludt éjjelente. Az éjjeliőreink meg szeretettel etették a madarat, amire fénymagot kaptunk ajándékba, s jó kondícióban volt a madár. A levadászása sem volt életszerű. Mi volt a valódi ok? Mára kiderült. Egy borz család garázdálkodik a kör­nyéken, azok követték el a pusztítást, szegény kakas farktollaiból maradt valami mutatóba. A tragédia színhelye a közelmúltig még azonosítható is volt. Azért írom le a tettes „személyét”, mert évekkel ezelőtt egy ostoba valaki le­lőtt a Dohány utcában egy barna rétihéját, s csak jóval később ismerte el, miszerint a tettes egy hurokban megfogott nyest volt. Most nem nyest, hanem egy sokkal ravaszabb állat volt a gyilkos. Vélhetően kisebb kutyára, házi szárnyasokra is rá fog támadni, pláne most, ha vannak kölykei. Ennyi a történet természettudományos része, de a pávának nagy szimbolo­­gráfiai szerepe és jelentősége is megemlíthető. A gőg, s dölyfösség jelképe (görö­gül thaosz), a gonosz tekintet, kígyómarás és villámcsapás ellen tartották. Nagyon gyakori a népművészeti ábrázoláson túl, a keresztény művészeti megjelenítése is. Ugyanis a halhatatlanság, az öröklét attribútuma, a húsa romlatlan s ezért Jézus alakjával is azonosították. Boccaccio írta Dante életrajzában, hogy a nagy költő anyja egy álom szerint a babérfa ágai között pávává változott. Feltehetőleg azért, hogy fiára jobban tudjon vigyázni, felhívja a figyelmét a veszélyekre életében. Ajezedi kurd szekta Melek Tawus néven istenként tisztelte a pávát, bár azért ennyire más népek nem tisztel­ték. Tenyésztették és fogyasztották! A rómaiak szemes farok tolláit más célra is használták, vagyis egészségügyi célt szolgált, mint torokcirógatóként, nem lehetett csodálkozni, hogy a bulimia az ókorban vette kezdetét... A közönséges páva, Pava cristatus India és Ceylon (ma Sri Lanka) sűrű, bokros területein honos, azaz a nevezetes ceglédi pár kiszabadulva valahonnan a fogságból - tökéletesen megtalálta az élőhelyének megfelelő néhány hektáros területet magának. A pávák babiloni, perzsa, kisázsiai közvetítéssel a Balkánon át jutottak el a Kárpát-medencébe. 101

Next

/
Thumbnails
Contents