Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

III. fejezet: Cegléd környéki védett területek

Bori (1987) szakdolgozatában a Csíkos-szél talaját vizsgálta a lehetséges mikorrhizás kapcsolatok szempontjából. A Rhizoctonia solani gombafajt tudta meghatározni a talajból, amelynek az orchidea magvak csírázásában, a pókbangó és más fajok anyagcseréjének serkentésében mutatkozott meg a kedvező hatása. Sikertelen volt viszont az Orchis morio (agárkosbor) és O. laxiflora sp. palustris (mocsári kosbor) esetében specifikus gombafaj izolálása, de a vizsgálat nem terjedt ki az 0. coriophora fajra.

Külföldi vizsgálatok szerint a nevezett gombafaj mindenféle talajnedvességbeli szélsőségekre érzékeny. Fajtaspecifikusnak valójában nem mondható a Rhizoctonia solani a pókbangó esetében sem. Bori szövettani és biokémiai eltérésekre figyelt fel a fertőzött és fertőzetlen sejtek, szövetek összehasonlítása során, így pl. megváltozott a sejtmagvak mérete a másodlagos kéregben.

Az egyes növényi részekben a fertőzés következtében - a kálium és a vas kivételével - magasabb volt a makro- és mikroelem-tartalom a nagyobb felvétel és élénkebb transzport következtében, amit a membránstruktúra megváltozása idéz elő. Különösen jelentős a cinkfelvétel fokozódása a gyenge tápanyag ellátottságú Csíkos-széli talajban (vö. a 44. és 45. ábrával), megfigyelhető azonban a fokozott klór beépülés is. Fehér (1985) mérései szerint e talajban mintegy 5 %-os alumínium-tartalom és 1 % körüli vastartalom a jellemző. Megállapítható tehát, hogy a Rhizoctonia solani gombafej fokozza a pókbangó (és valószínűleg a többi orchidea-fajét is) csíranövények gyökéikezdeményeinek adszorpciós képességét, ami valószínűleg megmaradt a fejlett példányoknál is.

Bizonyosan ugyancsak megvan az előbb leírt endotróf mikorrhiza a Vásártér mögötti gyep talajában is, amit azért vélünk fontosnak, mert egyértelműen bizonyította a pókbangó meglétét a Gerje mindkét partjához kapcsolódó lapályon. A Vásártér közelében levő virágzó állomány maximális száma 400 tő körül volt, itt azonban feltűnő a 2000 töves poloskaszagú kosbor állomány, melyhez képest a Csíkos-szélen levő populáció jóval kisebb. A két rét társulási különbséget is mutat, ami épp a talajnedvességbeli hatásoknak a következménye, tehát a Festucetum pseudovinae növénytársulással szemben - a Vásártér mögötti gyepen a Brometum tectorum jellegzetes fajai az uralkodók; az erősen bolygatott részeken pedig mohás, zuzmós szinuziumot találtunk.

Az elmúlt 5-6 évben alig találkoztunk az egykor jelentős számban virító agárkosborral is, sőt, a mocsári kardvirág (Gladiolus palustris), vitézkosbor (Orchis militaris) és füles kosbor (O. mascula ssp. signifera) megléte is már kérdésesnek látszik. Bizonyosan csak az egyik ok lehet a környezetállapot romlása, a másik lényegében hasonló tényező - a klímavál-80