Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

II. fejezet: Védett fák Cegléden és Délkelet-Pest megyében

A ceglédi szőlők szülötte - a Piroska őszibarack bélyegen (Zsitva Szabolcs terve nyomán)

39. ábra

Nagykőrös, Zsíroshegy: C. 404 Cigánymeggy, C. 364 myrobalán Nagykőrös, Tázerdő: C. 90 Körösi meggy, C. 767 myrobalán Nagykőrös, Szőlők: Körösi korai meggy, Nagykőrösi óriás kajszi,

C. 932 őszibarack alany, C. 1406 Rózsakajszi Nagykőrös, Bokros: C. 1426 vadkajszi Monor, Szárazhegy: C. 431 édesmandula, C. 465 barackmandula (40. ábra).

A 70-es években már nagyon nehéz volt különleges termesztési értéket képviselő gyümölcs tájfajtákat, egyedeket találni, így a génbank kutatásaink elsősorban a Gerje-Perje és Kőrös-ér 12, illetve a Tápió és Gerje-Perje köze 25 településének határában koncentrálódtak, tehát a Tápióság, ill. a Jászság egy kisebb részén végeztük a megfigyeléseket. Az 1959. évi fakataszter szerint e régióban 2,8 mo. gyümölcsfa volt, a Tápió mentén a házikerti (27,3 %) és a kétszintes kultúrákban (58,4 %) gyümölcsfák adták a termés nagy részét, a Gerje-Peije és Kőrös-ér közére pedig a szőlőkben nevelt gyümölcsfák hasznosítása volt jellemző (74,1 %). A gyümölcsfajta génanyag ennek megfelelően helyezkedett el, de a valódi fajták az előző összeállítás fényében is - főleg a szőlőkben díszlettek.

Ceglédről a következő fajták törzsfáit jelöltük meg: Csíkos vajalma, Ceglédi fQntos, Kurva körte, Salamonszky, Vérdió, Ceglédi mogyoró, to-70