Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

II. fejezet: Védett fák Cegléden és Délkelet-Pest megyében

szinte évszázados gyümölcsfák, vagy húsos som és puszpángok a múlt században telepített parkban (Szőkehalmi Gazdaképző), 30 éves golgotavirág, 50 évnél is idősebb tamariskák és rózsatövek, egész kertet befedő Olasz Kadarka és Otelló szőlőtőkék ugyanúgy érdekesek lehetnek, mint Csemő, Nagykőrös, Nyársapát, Abony, Cegléd stb. régi gyümölcs- és szőlőfajtái.

2. Gyümölcstermő törzsfák, famatuzsálemek

Valaha Cegléd hatalmas határában, annak ÉNY és DNY szélében levő gyenge futóhomokon levő sovány gyepeket szétosztották, az akkor használatos területmérték szerint iugerumokban mérték ki a földet, amit feltörtek az új gazdák, és szőlőt, gyümölcsfát telepítettek. Ugyer névalakban élt tovább a 1814. évi nevezetes vallásalapítványi határozat után kezdődött folyamat, s gazdálkodási forma színtere. A Gerjétől délre levő Ugyerban 653 iugerumnyi homokot, majd további 1400 iugerum legelőt osztottak fel; a dűlőutakat előre kitűzték, s az utak mellé eperfákat ültettek.

A gyümölcseper {Morus nigra) vagy savanyúeper és a selyem (fehérjeper termesztési határa a 10-10,5 °C izotermától délre, azaz ennél magasabb évi középhőmérsékletű területre terjed. A két faj termesztése szoros kapcsolatba hozható egymással, noha az ökológiai igények, a termesztési célok és igények nagyban különböznek. Különösen a fehér eper fiatal csemetéinek fagyérzékenysége jelentett mindig is nagy gondot az ország területén. A fekete eper természetesen ezért tekint vissza nagyobb múltra; az 1400-as években már foglalkoztak vele, a fehér epret pedig csak a nagy selyemszükséglet miatt kezdték termeszteni a török kiűzése után.

Az ugyeri homokon egyedülálló gyümölcstermesztési forma alakult ki, a dűlőutakra telepített fák révén a gazdák valójában megnövelték a birtokhatárt, s a szeszélyesen termeszthető homoki szőlő bevételi biztonságát növelték általa. Török János 1846-ban alapította Gazdaképző Iskola törzsültetvényében 3400 szemzőhajtást adó fát neveltek, bizonyosan ennek óriási szerepe volt az ugyeri s a környező (feketeföldi) települések fekete eper termesztésének kialakulásában is. Törtei, Jászkarajenő, Vezseny, Tószeg, Kocsér és távolabbi helyek (pl. Abádszalók) már nemcsak pálinka nyersanyagnak tekintették az epergyümölcsöt, hanem lekvárt, befőttet (Csongrád megyében) és aszalványt (Abódszalók környéke) is készítettek belőle.

Az ugyeri 27 dűlőút mellett mintegy 6.000 db fát telepítettek s neveltek fel. 1990-ben még 1789 fát megtaláltunk (Surányi, 1992), az állományi összetételt a következő ábra mutatja (36. ábra). A fák döntő többsége gyümölcseper, a második szaporítási nemzedéket képviselik a mostani tanúfák, amelyek ugyancsak védelem alatt állnak (37. ábra).

66