Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

II. fejezet: Védett fák Cegléden és Délkelet-Pest megyében

1979-ben kezdődött a város területének szisztematikus felmérése, az utcák bejárása, kérdőíves adatgyűjtés, valamint a Ceglédi Hírlapban megjelent felhívások nyomán a bejelentések értékelése. Jó értelemben vett mozgalom segítette a munkánkat (30. ábra), amelynek tanulságait a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának 1238. szakülésén is megvontuk (Surányi, 1988).

A bejelentéshez adatlapot szerkesztettek, amit a 31. ábra mutat be, s bizonyára a szakmai fórumok szervezései is kedvezően formálhatta a helyi közvéleményt. Hisz olyan értékes fasorokat tudtunk megmenteni, mint a Rákóczi úti ostorfák (nagy visszhangot kiváltott újságcikk vezette be a mozgalmat: A főutca ostorfái 1976. március 31-i Ceglédi Hírlapban jelent meg.). Továbbá a Bem utcai tölgyek, vagy éppen a vasútállomás hatalmas platánjai és a Szent Imre herceg utca magányos tölgyfája (32. ábra) nagy viharokat élt meg. A védett fák, facsoportok elhelyezkedését a következő ábra mutatja be (33. ábra), jellegzetességet csak az jelenthet, hogy többnyire a város északi felében találhatók inkább a védett fák, s nem a déli részen (34. ábra).

A megyei védettséget korábban (1983-ban) bizonyos egzotikus fajokkal is kiegészítettük, de azok részben a fagyérzékenységük, részben speciális termesztési igényeik miatt kerültek ki a jegyzékből. A ceglédi fák botanikai, életkori és eszmei értékelését a 18. táblázat foglalja össze.

A védett fák faj szerinti megoszlása a következő:

a) egzotikus fajok: albizia, füge, lilaakác, vérdió, gránátalma, judásfa (3 db), magnólia (3 db), valódi ecetfa (3 db) papíreperfa (2 db), törökmogyoró (2 db)

b) endemikus fajok: fehér fűz (7 db), mogyoró (4 db), mezei szil (3 db), fehér nyárfa (25 db), nagylevelű hárs (20 db), magas kőris (13 db), kocsányos tölgy (1 db), csertölgy (18 db), továbbá különféle más tölgyek (10 db)

c) egyéb fajok: vadgesztenye (18 db), platán (54 db), ostorfa (368 db), nyírfa (4 db), lepényfa (6 db), szivarfa (4 db), japánakác (20 db) és császárfa (1 db) (35. ábra).

A több mint hatszáz fa megfelelően reprezentálja a történeti növénytakaró indikátor fajait, s az elmúlt másfél száz esztendő alatt a városfásítás eredményeit. Mint említettük, bizonyos fajok nem kerültek a jegyzékbe, de mint botanikai értékeket viszont indokolt volt említeni. A kontyvirág trópusi rokona (Amorphophallos sp.), banán (kubai eredetű magból), filodendron (gyümölcstermő példányok a Városi Könyvtárban és a Magyarok Nagyasszonya kápolnában), citrom, narancs, leander, majomfa, valamint

59