Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása
rában is, valamint a helytől, expozíciótól stb. függően (12. táblázat) A környékünkön is az esőnek, a jégesőnek járása van. A Monori erdő vagy Ceglédnél az Öregszőlők választónak tűnnek, hisz azoktól egyik s másik irányban másfajta pillanatnyi időjárási események zajlódhatnak (különösen esőzésekre, havazásokra értendő). Tápiószőlős, Újszilvás, Mikebuda és Kocsér aszályos évtizedei a Karcag környéki vidéket idézik. A ceglédi mérőállomás adatai alapján célszerűnek látszana a szélsőséges értékeket bemutatni, de mert hosszú évet óta tapasztaljuk, hogy egy özönvízszerű esőzés egyáltalán nem biztos, hogy a város másik felében is nagy esőzést jelent, vagy a hőmérsékleti értékeket a ködfoltok ugyancsak nagyon módosítják. Éppen ezért, nem látjuk értelmét ilyen hőmérsékletű és csapadékmennyiség szerinti legeket ismertetni. ♦ ♦ ♦ Részben a DK-Pest megyei, részben a Cegléd környéki felszíni képződményeket és talaptípusokat már a 9. és 27. ábra segítségével bemutattuk. Szinte a vidék mindenféle talajféleséget, sajátságait összegezi Tóth (1979). Leginkább egy fog finomszerkezetéhez hasonlítható a Duna-Tisza közi hátság eolitikus üledékeinek vastagsága. Ceglédbercel-Cegléd között a rétegvonalak rendkívül összesűrűsödnek (27. ábra), megközelítőleg a nevezetes törésvonalnak megfelelően. A talajtípusok néhány jellemző sajátosságait a 14-15. táblázat tartalmazza, lényegében a Dél-Pest megyei Területi TSz Szövetség laboratóriumában sok ezer talajvizsgálat alapján készítettek trágyázási, agrotechnikai javaslatokat. A homok és feketeföldi talaj értékváltozásait a 14. és 15. táblázat egybevetése szemléletesen igazolja. Különböző talajtípusok (vö. 9. ábrával) találkozási helye Cegléd határában van, a kontakt zónának egyes veszélyeztetett orchideafajok élőhelye szempontjából is rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk. Réti talajok szomszédságában feltűnik a homok is, pl. a Gerje vagy a Tápió mellett, s a mélyebb részeken pedig szikes réti csemozjom, sőt, itt-ott a szoloncsák-szolonyec talaj jelenik meg. A domborzati hatások az Albertirsa-Ceglédbercel közötti halmok előterében, olykor csak néhány méteres szintkülönbség, vagy a szélmozgatta futóhomok igen változatos formákat eredményezett. Ezért is érthető, hogy a legősibb gyűjtögető (csíkász, rákász, pákász stb.) és állattartó (pásztor) életforma mellett a legkülönfélébb minőségi tevékenységek számára (szántó, kert, szőlő, gyümölcs) alkalmas talajféleségek voltak adottak. Bizonyos értelemben a nyers homokbuckák elbontása (építkezéshez is), a réti talajok B-szintjében felhalmozódott darázskő kitermelése ugyanígy a talajok termékenységét fokozták, mint a szakszerű földművelés és állattenyésztés magától értetődő velejárójaként. 42
