Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása

gi és erdészeti termelésben. A domborzat felszíni változások a talajvízszint nívójával is mérhetők, vagyis a domborzat is hat a talajtípusra. A következő ábra éppen ezért igen jól bizonyítja a talajvíz szerepét, tehát az ármentesítő folyószabályozások, majd az öntözés elterjedése, térhódítása ellentétes talajfejlődési irányokat képviselnek (24. ábra).

Hagyományos értelemben az adott talajok meghatározott mezőgazdasági tevékenységet, ágazatot segítettek kifejlődni, amelynek egyik fontos ismérve épp a talajvízszint mélysége; eszerint évelő, egynyári, továbbá víz- vagy tápanyagigényes fajok számára vált alkalmassá. A homokon a gyeptörések után a szőlő- és gyümölcskultúra lett uralkodó (vö. 14. táblázattal), amely meghatározott agrokémiai sajátságokat jeleznek; a mész- és a mélyebben lelhető sótartalom a homok termőképességét igencsak módosította. A kötött talajú részeken gazdálkodó üzemek sajátos talajtani viszonyait a 15. táblázat mutatja be. Külön figyelmet érdemelhet egyes részeken a sófelhalmozódás vagy téti öntéstalajokon a daráskő rétegeződés 3-80 cm mélységben. Mészpadok is akadnak egyes, szikesedő csemozjom talajok B-szintjében, különösen gyakori a Vamyasban és a Nyilasban - Törtei felé.

3. Éghajlati és talajtani sajátságok, a Gerje-patak víz- és természetrajza

Pest megye DK-i szögletében a mérsékelten kontinentális éghajlat jellemző, a szárazföldi hatások elsőbbségével, de időlegesen az óceáni és mediterrán befolyások is jelentősek lehetnek. Kakas (1960) besorolása szerint az A2 jelzésű területhez tartozik, s mint a 25. ábra is mutatja, igen változatos a hazai klíma térkép, de mint a Somogyi-féle (1967) összeállítás is igazolja, igen eltérő az egyes szerzők véleménye a vizsgált időszak és szempontok szerint. Bizonyos további változások a besorolások ismételt korrigálását követelhetik meg (ld. 8. táblázatot).

A nagy típus gazdagság a felszín egyenetlenségeivel is kapcsolatban van, nevezetesen a besugárzási energia mennyisége a lejtők hatásában változatosan alakul. Az égtáji és lejtési expozíció következtében akár 30- 40 %-os energiatöbblet vagy esetleges hiány is adódhat bizonyos területen. Ehhez, még a talaj féleségek, a talaj nedvességtartalma, a talajfelszín fedettsége, továbbá egyéb modifikatív tényezők szerepét is figyelembe kell venni (9. táblázat). Legnagyobb energiatöbblet a 25-45° délies lejtőkön a téli félévben figyelhető meg, s a legnagyobb csökkenés pedig az északi lejtőkön a téli napfordulókor következik be. Felhős időben a különböző hatások okozta eltérések nagymértékben kiegyenlítődnek.

36