Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása

képpen sem építőanyag gyanánt. A homokbányák kevésbé értékes, sivó homokon alakultak ki, a kitermelés megszűnte után az elhagyott bányatárnákat általában sikeresen erdősítették. A nemeshomok telepek helyét Szatmári-Véghné nyomán közöljük (15. ábra). A térségben 0,01-1,8 mm homokszemcse méret a jellemző, durvaszemcsés alakban ritkábban fordul elő - elsősorban a Tápió és a Gerje völgyében. A nagykőrösi Nagyerdő Strázsa-dombja melletti homokbuckák homok méret szerinti összetétele nem különbözik lényegesen a cegléditől (Ugyer).

Az agyag (főleg a jó minőségű, vagyis homokmentes) mennyisége korlátozott, azt igazolja az is, hogy a közelben már csak Abonyban és Szolnokon működik téglagyár, a ceglédi üzem a 80-as évek elején bezárt. Talajtani értelemben az agyagot 0,002 mm-nél kisebb átmérőjű részecskék alkotják, amely leiszapolható. Az agyagásványok mállással jöttek létre, ezek alumíniumszilikátok, mint a kaolinit, montmorillonit és a csillámszerű agyagásványok (illit, vernikullit). Az agyagásványok szerkezete a méretviszonyokról is tájékoztat, a vázlatos rajz az agyagféleségek jellegzetes fizikai tulajdonságait érthetővé teszik (16. ábra).

16. ábra

Az agyagásványok tetraéderes síkhálója /A/ és szerkezete /B/

(Fekete-Hargitai-Zsoldos, 1967)

A B

29