Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)
I. fejezet: Délkelet-Pest megye természetrajzi leírása
homok-aleurit-agyagmárga kisciklusok mellett barna kőszén csíkok is maradtak, de Rakonczai (1982) szerint a felső-pliocénban delta (brak)-folyóvízi (édes) üledékek dominálnak. A negyedidőszakban (2,5 mo. évtől) 150-300 m vastag üledékképződés szakaszosan zajlott le térségünkben, amely minőségi különbségeket is jelent (kavics, homok, agyag). Molnár (1973) két tényezővel hozza kapcsolatba a hatásokat: egyrészt a hegységek részeinek ismételt emelkedése, másrészt a medence részek újbóli süllyedései; a második okcsoport pedig a klimatikus ciklusváltozások következményei. Az említett kéregmozgások változatos domborzatot hoztak létre: az enyhébb-nedvesebb periódusok durva (interglaciális) és a hűvösebb-szárazabb időszakok finom (glaciális) felhalmozódásoknak kedveztek (Rónai, 1972). A dunai, zagyvái és tápiói üledékekből DK-Pest megyében a kavicsréteg hiányzik, vagyis nem teljes a ciklus. Mindez nemcsak a mélyebben levő részekre, hanem a felszín közeli rétegekre is érvényes. A nagyobb tájegység mai arculatát a 7. ábra világítja meg, a következő fejezetben erre még visszatérünk, hisz a vidékünk természeti és gazdaságföldrajzi arculatát alapvetően befolyásolják a felszín közeli képződmények sajátságai. 2. Mai felszíni formák, ásványi nyersanyagok Pécsi (1967) összegezése szerint DK-Pest megye és Szolnok megye illeszkedő szögletének közel 1700 km2-nyi területét a vízfolyások és a szél domborzatformáló hatásai alakították, bár a Cegléd-Abony-síkság (most Gerje-Perje-sík) esetében csak mellékes tényezőnek számítható a víz s ez akkor is így van, ha a történeti-vízrajzi térképeken az elhagyott folyómedrek könnyen felismerhetők (8. ábra). A Gerje-Perje síktól DNY-i irányban húzódik a Pilis-Alpári-homokhát, ahol a szél meghatározó szerepű tényező. A Duna meder homokja az uralkodó ÉNY-i széljárásnak megfelelően, ugyanilyen irányú, vízlevezető laposokat hozott létre. A DK-Pest megyei és Cegléd környéki földtani képződményeket a 9. ábra mutatja be. A 4-es úttól északra a jégkorszakok emléke a löszös üledék, tekintélyes vastagságot ér el; a Tápió, a Gerje- Perje és kisebb mértékben a Kőrös-ér mentén öntésagyag, vagy szürkés homok tűnik elő. A mélyedésekben a nátrium-sók szikesedést indítottak el, vagy pedig a szikes iszap, illetőleg a vízjárásos helyek B- és C-szintjéből a kapilláris erőhatások a felszínhez emelték fel a káros sókat. (Ceglédi szikes tavak, Kocsér-Árboz, Farmos stb.) A mélyebb részeken, ahol kedvezően alakultak a víz- és növény-társulási feltételek, tőzegtelepek (Pörös, Ceglédbercel, Albertirsa, Zöldhalom, 19
