Surányi Dezső: Éden a Duna-Tisza közi Pest megyében. Cegléd és környékének természetvédelmi értékei (Budapest, 1992)

IV. fejezet: Természetvédelmi értékek és területek Délkelet-Pest megyében

Pilis: Pilisi-erdő (1381), László bíró erdeje (1459)

Irsa: Irsai-erdő (1427)

Bércéi: Erdő (1390), Farkasakasztó körívéi (1368)

Cserír. Cserő-erdó (1809)

Cegléd: Töl-erdő (1368), Töles (1787)

A Gödöllői-dombság geomorfológiailag csak Ceglédbercel határában simul bele az Alföld térszínébe. Amíg azonban Gödöllő környéke a zárt tölgyesek és barna-rozsdabarna erdő talajok zónájába esik, ahol a löszhátakon a kitettségtől függően mikroklimatikus és homokon edafikus, extrazonális erdősztyepp foltok lépnek csak el, addig a Monor-Pánd-Ceglédbercel határolta löszháti területen már zonális az erdősztyepp.

A Gödöllői-dombság löszös hátjának itt lealacsonyodó, mezőségi csemozjomba átmenő talajú, a Kiskunság és Tápió-vidék tipikus alföldi homoktájai közé ékelt vége jellegzetesen alföldi klímájú és az Alföld legszárazabb, legszélsőségesebb központi részének határára esik. Évi csapadékmennyiség 550 mm alatt van, az évi átlaghőmérséklet ingadozása a 23 °C-ot is eléri. Különben mind Jávorka (1925), mind Soó (1931 és 1940) a dombhát lealacsonyodó végét Monortól kezdve már az Alföldhöz, illetve a Praematricum flórajárásához sorolják.

A Pánd-Ceglédberceli területen további bizonyítékokat nyerünk arra nézve, hogy az Alföld peremi löszhátakon a sztyepprétek felé való átmenetben a molyhos tölgyes legalábbis oly mértékben domináns szerepet játszott, min a csertölgy. A Pánd-Alberti-i erdők tatárjuharos tölgyese zonális helyzetű és a lösz sztyeppbe való átmenetet képviselő pusztai cserjésben. A törpemandulás társulásban törvényszerűen ismétlődve jelentkezik a molyhos tölgy (Dunaszentgyörgy, Ceglédbercel, Kápolna, Németkér). Az egykori erdőfoltokat a ma teljesen erdőtlen belsőbb löszhátakon is, a tatárjuharos-tölgyes képében és a molyhos tölgyessel együtt rekonstruálhatjuk.

Zólyomi és Soó kutatásai nyomán Alberti, Irsa, Pánd és Monor tatárjuharos-tölgyes (Aceri tatarico-quercetum) maradványai, továbbá a homokpuszták sajátságai (Festucetalia vaginatae), a törpecserjés (Amygdaletum nanae) (Pánd és Pörös) ugyanúgy védendő, mint a későbbiekben bemutatott Nagykőrös környéki lösz- és homokpuszták erdő- és gyeptársulások egy része (Kovács-Priszter, 1977).

A szűkebb értelemben vett Dolina-völgy 1976-ban lett védett terület (46,7 ha), ahol az erdős sztyepp legnyugatibb flóramaradványai érdemelnek figyelmet. A völgy mélyén már faállomány nem található, de a gerinc felé haladva a galagonyák, vadrózsák és kökényesek szép számmal mutat104