Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)
I. FEJEZET A biológiai kertművelés alapjai, nemzetközi körképe és a hazai történelmi tapasztalatok Seléndy (1984) fogalmazta meg a biológiai kertművelés célkitűzéseit, amelyek ma is érvényesek, így minden változás nélkül idézzük, „A biológiai kertművelés alapja a vegyi anyagok (műtrágyák, kémiai növényvédő szerek) kiiktatása a termesztésből. A tápanyagot komposzttal, szerves trágyával, trágyalével pótoljuk, ezzel elsősorban a talaj élőlényeit tápláljuk, amelyek közvetítik — továbbítják a növények számára szükséges tápanyagokat. A szerves anyagok mellett fölhasználnak még lassan ható tápanyagokat is (pl. kőliszt, nyersfoszfor stb.). Mindezek javítják a talajmikrobák életfeltételeit, és ezáltal megbízható, olcsó segítői lesznek a kertművelőknek. Ezeknek a biológiai módszereknek a segítségével növényeink újra bekapcsolódhatnak a természetes ökológiai láncba, és kölcsönhatásban környezetükkel javítják egymás élet lehetőségeit, aminek a végeredménye a harmonikusan táplált növény. Az ilyen növény szárazanyag-tartalma nagyobb, több benne az értékes ásványi anyag és vitamin, csökken az érzékenysége a károsítókkal szemben, tárolhatósága növekszik. A biológiai talajművelés gondot fordít a tápanyagok arányára is, mivel csak helyes arányok teszik lehetővé felvételüket a növények számára. Tévedés lenne azt hinni, hogy talajművelésünk biológiaivá válik, ha megszüntetjük a műtrágyák és a kémiai permetlevek használatát. Ez csak akkor lehetséges, ha tudatosan segítjük a talaj—növény—talaj körforgást. Minden lépés, amely nem veszi figyelembe a növény és a talaj kapcsolatában az önszabályozó folyamatot, megbontja annak összhangját, vét a természetes egység ellen. A biológiai kertművelés célja, hogy alapvetően szerves eredetű trágyák felhasználásával javítsa a talajélet aktivitását, és növelje a talaj termékenységét. Kerüli a szerves trágyák mélyre juttatását, ezért mellőzi az ásást vagy a szántást, és így elkerüli az ökológiai egység megzavarását. A növényvédelemben a kiváltó okokat figyeli és igyekszik megelőzni a kórokozók és kártevők elszaporodását. Mindehhez nem nélkülözheti az átfogó ökologikus gondolkodást.” Magyarázatképpen rögvest megjegyzendő, hogy a magyar „ökológia” alapfogalom értelme más, mint az angol nyelvterületen az „ecology” (ikaoleödzsi) kifejezésé, utóbbi csupán a kényszerítő körülmények hatásvizsgálatát öleli fel. Nálunk az „ökológia” többet jelent, hisz a populációk, életközösségek együttesét, kölcsönhatását, földrajzi sajátságait, elterjedését is vizsgálja — a környezeti tényezőkön kívül. Tehát a honi ökológia magába foglalja a növényföldrajz, a növénytársulástan és az „ecology” tudományágát — 8 —
