Surányi Dezső: Biokertészet. Biológiai kertművelés a házikertben (Cegléd, 1988)
A talaj művelése során növekszik a gravitációs pórustér, ezzel biztosítható az optimális víz és levegő tartalom a talajban. A fontosabb talaj (szemcse) típusok szerint az elérhető „pórus-tágítás” a következő értékhatárig lehetséges (%): Talaj Higroszkóposság Tömődött talaj Ülepedő talaj Friss szántás homok 0,5 33—35 35—40 45—50 homokos vályog 2,0 35—40 40—48 50—65 vályog 3,5 40—45 46—56 60—75 agyagos vályog 5,0 38—42 44—54 60—75 agyag 6,5 35—40 41—50 55—75 A talajművelésből eredőterméstöbblet aszélsőséges szerkezetű tala jóknál a legnagyobb, a kapilláris vízemelés 0—400 mm, a térfogatsúly 1,7—1,7 g/cra3 között változik. A talajok művelhetőségét a víztartalom is befolyásolja, hisz a művelés eredménye nem ugyanaz a szalonnás, a morzsalékos és a rögös szerkezetű talajokon. Ha a holt víz (HV) 19 körül van, mindhárom típus tűrhetően művelhető. A talajműveléssel elérhető terméstöbblet jelentékeny: Terméstöbblet A — homok B — vályogos homok C — homokos vályog D — vályog E — agyagos vályog F — agyag G — nehéz agyag H — különböző típusok í — mészlepedékes csernozjom J — alföldi csernozjom K — réti talaj Néhány fontosabb talajtípus művelése azért kíván külön bemutatást, mert az egyes típusok között számottevő eltérések vannak: — futóhomok: mélyművelés a koraőszi eső után, az uralkodó szélirányra merőleges művelés, talajtakarás defláció ellen — barna erdőtalaj: sekély talajművelés mert a B-szint tömött és agyagbemosódás, altalajlazítás szükséges 13 —
