Sárkány József: Kossuth Lajos élete és egyénisége. Elfogatásának százéves évfordulója alkalmából (Cegléd, 1937)

19

jók és iparkodók, de mindenkor szem előtt tartott kötelességérzetből és elvből, mely soha nem ingadozik, hanem önmagához mindig hű marad.“ A pedagógiai irodalomban ragyogó, szinte egyedülálló formában fejezi ki fiai örvendetes előhaladása fölötti érzelmeit, ezekben a szavakban: Gondoljátok meg, minő szent viszony ez közöttünk, mely az apa által köszönetét mondat gyermekeinek azért, hogy azt teszik, ami önmaguknak hasznos és jó.

Testi és lelki alkata

Kossuth Lajos testi és lelki vonásait is eléggé ismerjük azokból a lélek mélyéből feltörő vallomásokból, amelyekkel látogatói jellemezték. Ballagi Aladár pl. szintén beszámol turini látogatásáról és Kossuthról nyert benyomásait ekként összegezi: „Külsőleg is megáldotta őt az Úristen mind a két kezével. Még meg sem szólal, érccsengésü. fülbemászó kedves hangját még nem is halljuk, csak előttünk áll, mint egy talpazatáról leszállóit remekmívű szobor s már elbűvöl. Úgy érezzük, hogy életünkben először kerültünk igazi nagy ember színe elé, kinek puszta megjelenése oly hatásos, hogy közelében eszünkbe jut, amit az „Ember tragédiájáéban az Urmond önmagáról: Csak hódolat illet meg, nem bírálat.

Arca, mint a cseppentett vér, szakálla hófehér. égszínkék, mély érzésre valló szeme-