Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)
JLoiíutk tiadéfa 1848. »ze.pt. 24. Jókai Mór: Egy dal keletkezésének története című cikkében leírja Kossuth 1848. szept. 24.-Í ceglédi riadóját és a Kossuth-nóta keletkezését. Nagy szolgálatot tett azzal, hogy mint szemtanú nemcsak Kossuth útját, hanem Cegléd és a Kossuth-nóta egybetartozását is feljegyezte. »Nehéz napokat éltünk. Egy-egy hét története nem volt más, mint annyi rémhír láncolata, amennyi egy századnak elég. S mint egy gonosz álomlátás kísérteiéi, mik a lázbeteg látó lelke előtt egyre nagyobb óriásalakban emelkednek egymásfölé, úgy múlták fölül a Szerencsé ílenség Hiób-póstái egymást — szertelenségben, borzalomban, kínfokozatban. A két ország minden határán írtó harc a magyar ellen, mely Erdélyt, a magyar alvidéket lángbaborította már s itt az ország szívében egy bölcsekből és hazafiakból alakult országgyűlés, melynek tagjai tudják jól, hogy az önvédelemre kirántott kard hegye mily villámokat fog a magasból fejünkre aláidézni, de a hüvelyben hagyott kard leránt a sárba és ott fulladunk. Ök választottak: inkább ki a zivataiba, mint le a posvány fenekére! Jól választottak-e, azt majd ítélje meg az utókor. * A hírek rémei érkeztek Budapestre. A főváros utcáin öreg urak, gavallérok, tanult ifjak és mesterlegények, finom hölgyek és szolgálók csákánnyal, ásóval, földhordó kosárral készítették a sáncot. A hírek rémei pedig egyre nőttek. Jellasich serege egyre közeledett. Kossuth Lajos szept. 24-én megbízást kért az ideiglenes kormánytól, hogy nagy eszméjét megvalósítsa: fegyverbe állítsa az egész magyar nemzet minden férfiát! — Kossuth szept. 24.-i nyilatkozatában felhívá azokat, kik őt küldetésében követni akarják, a csatlakozásra- Ugy hiszem tízen voltunk, kik őt e felhívásra követtük: köztünk volt Egressi Gábor, Csemátony, báró Lopresti Árpád és Rákóczi János. Puska és kard volt fegyverzetünk. Délután indultunk meg a vasúton; a ceglédi állomáson véletlenül találkoztunk a Földváry-féle csapat utóhadával, melynek szolgálati ideje lejárván, hazafelé térőben volt. Az aldunai harctérről jöttek, harctépettek voltak, de harcedzettek. Kossuthnak egy percbe került megfordítani a hazatérő csapat irányát, ily időben pihenni ki menne? A derék hadfiak elfeledték fáradalmaikat s a még fárasztóbb keserűséget; vállukra vették a lábhoz tett fegyvert s követték a szónokot, kit Ceglédre már háromszáz csatapróbált bajnok kísért. A hír villáma járt mindenütt előtte. Cegléd vásárterén már egy felzúgó tenger várt reá, férfi fők tengere, melyet hullámmá paskoltak fel szavai, mint ahogy játszik a zivatar a tengerrel. Kossuth kerek fekete kalapot viselt, hátralengő fekete tollal, viseleté egyszerű volt, mint mindig. Hanem mikor szólt, óh akkor bíbor és arany volt rajta minden. Úgy árasztani maga körül a fényt soha szónok nem tudta, mint ő. És- 6 —
