Sárkány József: Cegléd az irodalomban - Honismertető munkálatok (Cegléd, 1943)
Milo terv István Ceglédi képek címen, 1917-ben az Üj Nemzedékben írt először (Ceglédről. Azután a Magyarság-han 1921-ben azt a kezdeményezést jegyezte fel, mikor az első világháborúból hazatért ceglédi ifjúság összeállt, hogy a maga erejéből teremtse meg magának azt a szellemi és erkölcsi atmoszférát, melyben a positiv és reális munka vágyával ostromolja a régi magyar élet sorompóit, új álmokat és ambíciókat hordozva szárnyai alatt. — Sajnos — a korai fagy elhervasztotta az ehhez fűzött szép reményeket. T/imnrkény letvfl'» nn^l^tírácáhan elmondja, hogy 1866-ban Cegléden született a vasúti állomáson. Életének különössége, hogy nem volt a városban sem gyermekkorában, sem később. Születési helye Ceglédhez kapcsolja. Életírói megállapították róla, hogy neve jelképes kifejezője az alföldi lélekalkatnak, a ceglédi és szegedi szemlélődő gondolkodásmódnak, tempós észjárásnak. Erdei Ferenc a Futóhomok c. művében azt írja, hogy Cegléd jellege tiszántúli, egészben véve a »három város« sorsközösségébe tartozik. Láthatóan rend, nyugalom és fejlődés van ebben a városban. Már nem álló csillag a Duna-Tisza közén, mint Kecskemét és Kőrös, egy szál köti Budapesthez és Tiszántúlhoz. Népe mindkét irányba hajlik. Az urbarialis telkek kiosztásával olyan erős birtokos réteget teremtett, amely minden elégedetlenség ellen biztosította magát. A ceglédi nép terjeszkedik és mindenütt magasabb agrár kultúrával jelenik meg, ezért hódít. Dr. Gesztelvi Nasrv László A homok hősei c. művében Unghváry László gigászi küzdelmét rajzolja meg a csemői homokkal. Unghváry ebben az úttörő munkában nem ismert sem megállást, sem pihenést. Nemcsak a homokot hódította meg, hanem hatalmas vállalataival olyan vagyont szerzett, amelyből örökösei a Magyar Tudományos Akadémiában egy millió korona értékű alapítványt létesíthettek a nemzeti! konstruktív munka élesztésére és annak megbecsülésére. Az alapítvány kamatait 10 évenként annak a magyar állampolgárnak kell odaítélni, aki a közművelődés, közgazdaság, vagy a közegészségügy terén a magyarság ügyének az utolsó 10 évben a legnagyobb szolgálatot tette. Ezt a magyar Nobel-díjat eddig gróf Apponyi Albert és gróf Bethlen Istvánj nyerték el. Kárpáti—Aniél^ több művében Cegléden drága gyöngyként őrzött sorokat szentel ennek a városnak. Irt róla a Három régi esztendőben. a Bagolyban, A néma hegedűben. 15 évet töltött Cegléden s azt mondja: »úgy éltem benne, hogy semminek sem éreztem hiányát«.. S ha olykorolykor visszatér régi emlékeihez, gyermeki álmaihoz, megáll »a küszöbön«, de nem meri kezét a kilincsre tenni. Ügy érzi, hogy az ifjú éyek fénylő sugarával bevont város »a legszebb város volt, melyről csak versben lehetne igazán beszélni«. Ezt írja: »Ez a város muzsikált át gyermekségemen, ennek verébszürke pora tanított az igénytelenség bölcseségére.« Illesse azért mindnyájunk részéről hála és hódolat a Ceglédet legszebb városnak ismerő és sokszor megkönnyezett emlékeit oly gyöngéden ápoló írót! Ceglédnek az ő nemes szívében színesedő színei pedig vezessenek továbbra is minél több embert e város tiszteletére. — 16 —
